Egyik kedvenc bibliai történetem, amikor Isten gondosodik az Ő szolgájáról, Illésről a sareptai özvegyasszonyon keresztül. A fáradt, éhes prófétának utolsó m arék lisztjéből és pár cseppnyi  olajából kenyeret sütő asszony, akinek azután az éhínség elmúltáig nem fogyott ki korsójából az olaj és szakajtójából a liszt…

Mi ugyan nagy jólétben élünk, tápláló, egészséges ételekben dúskálunk, olykor érzésem szerint pazarolunk is…- mégis a minap megtapasztalhattuk saját bőrünkön a csodálatos olaj- és liszt (vagyis inkább zsemlemorzsa) szaporítást.

Tegnap, szombat lévén reggel óta tűnődtem, mi legyen az ebéd erre a hétvégére. Két napra, nyolc személynek, (vasárnapra talán tíznek, mert lehet, hogy vendégeink is lesznek), kiadós is legyen, finom is, esetleg egészséges… Vagy nem, mert amúgy meg általában egészségeseket igyekszem adni a családnak…

A csirkemell adott volt épp a mélyhűtőből, kezdett körvonalazódni, hogy talán borsóleves lesz, rántott hús meg mondjuk majonézes krumpli (nem éppen hiperszuper-egészséges, tudom, de néha lehet ilyesmit is…).

Körbenéztem a kamraszekrényben: hát az olaj meg zsemlemorzsa nem bizonyult elegendőnek. Elugrani a 4 km-re lévő boltba ezen összetevők miatt eszembe sem jutott. Van autó, van benzin, van pénz, idő stb., de egyszerűen energia- és pénzspórolási szempontból nem fért bele a dolog az elképzeléseimbe. Amúgy is szeretem kreatívan feltalálni magam abból, ami adott itthon. Najó, akkor legyen tepsis csirke - gondoltam.

Mikor itt tartottam elmélkedésemben, épp megállt egy autó a házunk előtt, legnagyobb meglepetésemre kiszállt belőle két hölgy és egy csomó ruhát és egyebet hoztak nekünk, valamint egy csomó OLAJAT, tésztát, rizst éééééééés ZSEMLEMORZSÁT…! (Karácsonyi nyugdíjas csomagból maradt nekik és elmondásuk szerint ők nem tudnak mit kezdeni ekkora mennyiséggel)

Úgyhogy el volt döntve az ebédkérdés. Rántott csirke sült krumplival, ha már ennyi olajunk lett hirtelen. Tudom, hogy egészségtelen, de olyan jólesett mindenkinek egy jó nagy adag olajban sült krumplit elmajszolgatni. Végül is ritkán van ilyen.

Nincs éhínség, nem kellett prófétát etetnünk sem, egyáltalán nem tűnt életbevágónak a rántott hús vagy tepsis csirke kérdésköre… Mégis olyan jólesett Istennek ez a kis mókás időzítése, mert tudom, hogy ebben a dologban is az Ő keze van ám…!!!