Könyv: Az újra megtalált Paradicsom

Hosszú idő óta végre leemeltem egy könyvet a polcról, még hosszabb idő után újra ilyesmiről írok itt... Roy Krisztina: Az újra megtalált Paradicsom.

Röviden a történet: egy magányos keresztyén idős ember befogad két frissen árva gyereket, akik így újra otthonra lelnek-s mivel Isten nem marad ki, így nem csak új otthonuk lett, hanem sokkal több annál. Az idős bácsi úgy gondolkodik, hogy ezzel a cselekedetével magát Jézust fogadja be a házába: "Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, az engem fogad be", ez a vezérfonal jelenik meg többször is. Számomra ugyan kicsit soknak tűnt a mellékszereplő, a cselekvések sűrűnek és rövidnek hatnak, de 54 kis oldalba valóban nem lehet mindent belesűríteni.

Leginkább az fogott meg, hogy minden történik valamiért. Képbe kerül egy másik szereplő, aki saját kényelme miatt a korábbi években nem fogadta pár hétre sem a tágabb családban élő gyerekeket, most azonban elgondolkodik: ha egy magányos öregember képes magához venni két vadidegen gyereket, akkor maga is megerőltethetné magát igazán, és kibírhatná azt a pár hetet a saját családjában élő lurkókkal, lemondva a kényelemről, nyugalomról. Lényegében az ember teszi a dolgát, éli meg a hitét napról napra-és önmagában ez is lehet hiteles és vonzó a környezete számára... bármiben van benne a keresztyén, Krisztus-követő ember, Isten minden dolgát jóra fordíthatja, fel tudja használni, és jó példaként állíthatja mások elé.

Ami a Paradicsomot illeti... mi is próbálunk boldogulni a hétköznapokban, tesszük a dolgunkat, egyik nap jön a másik után... és ha nincs benne Isten, akkor valahogyan semmi sem az igazi. Ha Isten nélkül cselekszünk, nem csak hogy nem tudjuk, miből maradunk ki, milyen lehetne Istennel, hanem a saját fejünk, elképzelésünk után menve valahogyan nem is azt az utat járjuk, amit kellene. Isten sokkal jobbat tartogat annál, mint amit a magunk eszére támaszkodva elérünk, el tudunk érni, hiszen az élethez hozzátartozik az Ő személye, útmutatásai, áldásai is. Isten, útmutatás és áldás nélkül pedig csak vergődünk, éppen fenn maradunk a vízen, de úszni nem tudunk... a Nélküle való élet, a Nélküle töltött napok nem teszik teljessé a mindennapokat. Pedig Ő úszni tanít, úszásra teremtett... hogy élő kapcsolatunk legyen Vele. Nélküle, Őt kihagyva nem is érhetjük el a paradicsomi állapotot.

Vergődni szeretnénk, megelégszünk ezzel, vagy többet, jobbat kívánunk, és úszni akarunk? Rajtunk múlik...