Egy nyugalmas délutánon megnéztük a gyerekekkel az "Amiről a fák suttognak" című remek természetfilmet. Ámultunk és bámultunk az igazi, ember által érintetlen erdőrezervátum fantasztikus összerendezettségén. A megnyugtató, csodálatos felvételek és lágy zene hatására Donát elaludt Luca ölében, Zselyke és Alma felhagytak egy órácskára egymás piszkálásával... Bercinek meg eszébe jutott, hogy egy tanára mesélte, hogy meghagyott vadonnak egy kis területet a kertjéből, ahol minden állat és növény szabadon, ahogyan szeretne, úgy élhessen. Mi is csináljunk ilyet!!! - kérte. Andrást lenyűgözte a hatalmas fákat és az apró gombákat összekötő kölcsönös kapcsolat.Engem meg a Teremtő bölcsessége, mely ezen a filmen keresztül is megszólított, s ami éppen mostanában foglalkoztatott, annak kapcsán visszhangra leltem.

Az igazi, vad erdők uralkodói nagy, erős, felnőtt fák. Ezek az "anya-fák" számtalan magot hullajtanak el, mégis csak csekély számú kezd kicsírázni és növekedni belőlük. Még kevesebb kezd oly mértékben növekedni, hogy a későbbiekben magasabbra is törhessen, s végül csak egy fogja átvenni majdan egy elpusztult fa helyét az erdő közösségében.

Sokat tanulhatok az anya-fáktól. Magukon keresztül szűrik a fényt, s csak nagyon keveset engednek át fiacskáiknak. Épp annyit, ami elegendő az életben maradáshoz. Megvédik a fiatalokat a viharoktól, felfogják a szélviharokat. Erős, mélyrehatoló gyökereikkel táplálják a csemetéket, így azok megerősödhetnek kellőképpen.

S ha egy anya-fa elpusztul, akkorra már képes egy utódja a helyébe lépni, de még hosszú évtizedekig tart, mire lebomlik az öreg fa és humusszá válik, mely élteti a következő nemzedékeket.

Szeretnék ilyen anya-fa lenni. Most még a szűrés és táplálás a legfőbb feladatom. Olyan sok emészthetetlen, nem gyerekbarát dologtól kell megvédenem hat kis csemetémet, magamon keresztül szűrni a világ UV-sugarait, hogy csak az éltető és tápláló jusson el hozzájuk! Át kell adnom tapasztalataimat, a két és fél évtized előnyömből származó bölcsességemet, melyben benne van az előző nemzedékek pusztuló maradványaiból kinyert éltető táplálékom is. Sőt, azt hiszem, én vagyok az anya-fa, miközben nekem is él még édesanyám, akinek talán egykor helyére kell lépjek... De akkor sem leszek egyedül, hiszen körülvesz a tágabb családunk, közösségünk, s mindnyájunkat pedig a viharok felett is uralkodó, mindőnket tenyerén hordozó Teremtő Isten.