Mindig is vonzott a vasút; a sínek, a szerelvények, a hangok, és néha a szagok is. Ez a szeretet kiskoromban kimerült annyiban, hogy hazafelé a Keleti pályaudvarnál mindig be kellett menni velem a pályaudvarra, mindig kikönyörögtem magamnak, hogy a csarnokon keresztül menjünk a buszunkhoz, ne pedig kinn, az utcán, ahonnan semmit nem lehet látni ezekből a jószágokból. Többnyire elértem a célomat, és mindig gyönyörködhettem egy kicsit ebben a számomra ismeretlen, mégis vonzó világban...

Ennyiben sokáig kimerült ez a szeretet, változást az hozott, amikor leköltöztünk vidékre. Az első hónapban busszal jártam az iskolába, de hamar beleuntam, hogy helyem sokszor nem volt, ha mégis, akkor se nagyon tudtam mozogni. A megállóban egymást leküzdve verekedték fel magukat az emberek a buszra, hiába álltam én ott előbb, vagy akár elsőként. Egy hónapig buszoztam, aztán váltottam az olcsóbb, kellemesebb és kényelmesebb vasútra (emlékszem, első vonatbérletem 585Ft volt, a busz akkor 686Ft - 1995, 30km-es bérletárak). Nem bántam meg, mert rengeteg fagyoskodást, idegeskedést megspóroltam, annál több élménnyel viszont gazdagodtam (persze ha az ember a vonatkésést is némi örömmel nyugtázza...). Szó szerint kinyílt számomra a világ...

1999 tájékán kezdtem el jobban függetlenedni, többet mozogni, kimaradozni otthonról. Ekkortól kezdődött az a néhány év az életemben, amikor sokfelé mentem, amerre vonat járt; nem érdekelt, merre megy, csak felszálltam egy-egy szerelvényre. Sokszor egész nyarak mentek el ezzel, függetlennek és szabadnak éreztem magam... nem érdekelt, hol fogok aludni aznap éjjel, csak menjek, vonatozzak valamerre. Így jártam be a fél országot... eljutottam többek között Nagykanizsára, Pécsre, Győrbe, Tapolcára, Veszprémbe, Paksra, Füzesabonyba, Debrecenbe, Tiszafüredre, és a Balatonon is minden évben megfordultam, főként Siófokon. A legszimpatikusabb nagyváros, ahol megfordultam, mindenképpen Szeged... ott sok villamos is van...

Mikor megismerkedtem Annámmal, kezdtek értelmet nyerni a nyarak, nem volt már annyira fontos a szabadság, a függetlenség. Sokkal inkább fontos volt a sok találkozás, a beszélgetések, a kapcsolatápolás és -építés... a nagy és felelőtlen vonatozások lassan megszűntek, de azért egy-két tehervonatot is kipróbáltam... (Veszprém-Celldömölk, Pécs-Dombóvár, Monor-Budapest, és a legutóbbi Biatorbágy-Enese).

Mióta házastársak vagyunk s itt élünk és dolgozunk, már csak Pest és az egyetem jelent komoly vonatozási lehetőséget. Most már inkább a sok megszűnt vasúti vonal és megálló foglalkoztat komolyabban, amikből ebben a térségben van jó néhány... szeretném ezeket idővel megkeresni és dokumentálni, hogy mi maradt még meg ezekből. Ennek érdekében kezdtem el kutakodni és embereket kérdezgetni, kinek milyen anyaga van ezekről, és így találtam rá egy lelkes vasútbarát emberre is a szomszéd városból... akivel hétfőn találkoztam, mikor Békéscsabára mentem a jogosítvány papírjai miatt, és neki köszönhetően végig a Bz vezetőállásából figyelhettem a pályát. Az utazásról mellékelek is néhány képet...

Egy szomorú kép. A két hete megszűnt Sarkadkeresztúr állomás pusztulásának első jelei... a váltókat már felszedték.

A Bzmot motorvonat vezetőállása a megszokott sok gombbal és kapcsolóval.

Kötegyán állomásról Gyula - Békéscsaba felé indulunk.

Gyula felé közeledünk...

Bal oldalon egy régen megszüntetett  megállóhely maradványai... (vagy Remete, vagy Fényesi szőlők egykori megálló, ezt még nem sikerült kiderítenem).

Az utazás vége, Békéscsaba állomás második vágánya. A szép sárga zászló nekünk jelez...

Ez már önmagában egy hatalmas élmény volt számomra, de hogy még teljesebb legyen a napom, a vésztői állomásra és a fűtőházba is bejutottam (nem volt nehéz, mert roppant segítőkész emberekkel találkoztam). Néhány kép innen is...

Bzmot a fűtőház egyik vágányán, a 365-ös.

A másik vágányon ez a kis szerkezet állt benn éppen.

Egy régiség a tárolóvágányról...

Két másik pedig az állomásépület melletti területről.

 Végezetül pedig egy közúti átjáró az állomás végében, két szép sorompóval.

Hálás a szívem Istennek, amiért ezt a rengeteg élményt megadta nekem! Hogy érdekelnek, érdekelhetnek a vasúttal kapcsolatos dolgok, és betekintést nyerhettem ebbe a néha különös, ugyanakkor sokszor teljesen zárt világba...

Az elkészült képekért köszönet a Máv Zrt. lelkes és segítőkész dolgozóinak, akik segítettek a mai bejegyzés illusztrálásában...!