Ma sokat gondolkodok azon, hogy milyenek is vagyunk mi, emberek, mi az, ami jellemez bennünket. Többek között az is, hogy könnyebben észrevesszük a rosszat emberekben, dolgokban, mint a jó tulajdonságokat. Negatívak, kritikusak vagyunk, és így szemléljük a dolgokat... ahelyett, hogy arra törekednénk, ami épít, ami jó, ami előre visz. Nem az a fontos, hogy ki milyen ember, milyen hibái vannak, hiszen nem vagyunk tökéletesek, emberek vagyunk. Mindannyian tele vagyunk hibákkal, és nem a másikban kellene folyton keresnünk, sokkal inkább magunkban.  Az a fontos, hogy mások által meglássuk, mi magunk milyenek vagyunk... "Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt." - 1 Thesszalonika 5, 15, valamint "Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók." - Róma levél 14, 19.

Tulajdonképpen nem nehéz kritikusan szemlélni a világot, a környezetünket, a körülöttünk élő embereket. Ehhez mindenki ért, és ez sok ember alaptermészetében benne van. Az enyémben is sokszor... én sem vagyok tökéletes, mert én is csak ember vagyok. Nekem is vannak hibáim, én is követek el dolgokat, állok hozzá úgy dolgokhoz, ahogyan talán nem kellene. Én is képes vagyok eléggé könnyen meglátni másokban és a környezetemben a hibákat... és nem kevésszer gyakorlom is.

Az elmúlt időszakban többször összeakadtam egy olyan emberrel, aki még rajtam is túltett ilyen tekintetben. Kicsit furcsán néztem rá, hogy milyen hozzáállás az, amikor mindenben csak a rosszat látom... aztán észrevettem magam, hogy sokszor én sem vagyok különb. És igen, vannak ilyen emberek, vannak, akik a szemünkben nagyon rosszak valamiért, de tőlük is sokat tanulhatunk... ha eljutunk oda, hogy észrevesszük általuk magunkat, és elgondolkodunk azon, hogy vajon mi nem vagyunk-e olyanok, mint ők? Vajon mi nem követjük el ugyanazon hibákat, mint ők? 

Azt hiszem, érdemes ezen elgondolkodnunk... hogy mit látunk az emberekben, és milyenek vagyunk mi magunk. Hogy vajon jogosan szólunk le valakit, jogosan gondolunk rosszat bárkiről...?

Máté evangéliuma 7. fejezet, 1-5 vers:

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek. Miért nézed pedig a szálkát, mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!"

Először tehát a magunk háza táján kellene rendet raknunk...