Lassan 24 órája vagyok itt ismét, és annyira viccesen alakulnak itt most a dolgok, hogy azt hiszem nem baj, ha lepötyögöm. Itt mindig történik valami, ami meglepő, idegesítő, vagy bármi más, de ez a mostani egy rekorder... a viccesség szempontjából.

Az első mókás dolog az, hogy igazából mégsem volt hol aludnom, és vicces volt így megoldani a fürdést. Nehézkes úgy intézni, hogy az ember a folyosón öltözik - vetkőzik, nincs egy kuckó, ahol intézheti ezeket... de nekem sikerült. Persze nem mintha különösebben problémát okozna, de azért nem ezt szoktam meg...

A második mókás dolog az, hogy kellett volna egy hűtő, mert Anna sok sajtot és uborkát tett a tápos dobozomba, és nem szép dolog hagyni ezeket megromlani. Körberohangáltam az egész épületet, aztán sehol egy működő hűtő, sehol egy ismerős, akinek a hűtőjébe bekuncsoroghattam volna...

A harmadik, bár eleinte nem annyira vicces történés, hogy eléggé kezdett merülni a telefonom, és a kódjaimmal mindig gondban vagyok, mert nem szoktam soha kikapcsolni a telefont. Legutóbbi lemerüléskor sem tudtam a kódot, csak nagy nehezen, több nap után sikerült visszakapcsolni a gépet a hálózatba... ennek nagyon nem örültem, nem is beszéltünk este Annával, hogy találjak ma egy működő konnektort valahol, hogy megetessem a telefont.

Aztán mi lett mindebből...? Sikeresen le tudtam fürdeni a folyosón való öltözés ellenére. Éjszakára találtam egy jó kis szabadtéri helyet, ahova a hálózsákomba bújva letelepedhettem, és 6.50-ig aludtam (igaz közben többször arra keltem, hogy a kis zümmögők szétcsíptek). Ez rekordnak számít, mert ugyan sok helyen aludtam már sokfelé a szabadban, de ilyen sokáig még nem nagyon sikerült... éjszakáztam már szénakazalban, padon, lépcsőházban, vonaton, szántóföldön, pályaudvaron, Balaton - parton, gőzmozdony tetején, de ekkora szundit még nem sikerült kerekítenem szabad ég alatt. Aztán most a vadkempingezés közben nem volt annyira meleg az éjszaka, úgyhogy még jó a sajt is, uborka is, de estére megeszem most már, tényleg ne romoljon meg. És sokadik próbálkozásra találtam egy működő konnektort is, úgyhogy most eszik a szerkezet... és nemsokára jóllakik. Úgyhogy lehet Annázni végre...

Lehet belemagyarázásnak tűnhet, de én úgy érzem (és ebben biztos vagyok), hogy változatlanul nem vagyok egyedül. A körülmények ellenére sem... Isten gondoskodik rólam, nem vagyok elfelejtve. Lehet nem a legrózsásabb a helyzetem jelen pillanatban, nem a legtökéletesebb mindaz, ami körbevesz, de mondta-e valaki, hogy minden rózsaszín lesz megtérésem után? Hogy nem lesznek többé gondok, nehézségek? Senki nem mondta, és az Ige sem írja ezt. Én pedig boldog vagyok, hogy ilyen helyzetben, ilyen körülmények között is észrevehetem Isten szeretetét, gondviselését...! És borzasztó jó érzés ezt tudni, érezni... nincs mitől félnem...!

A ma éjszaka is a szabadban fog telni, amennyiben nem lesz eső. Ma is a folyosón kell majd öltöznöm... de mit számít mindez? Hiszen nem vagyok egyedül...! 

A mai vizsgák egyébként két négyest hoztak, ezek voltak sorban a 101. és 102. egyetemi vizsgáim. Szerdán lesz még kettő, aztán megyek is visszafelé Keletre... ha másért nem, de legalább ezért a sok mindenért lesznek emlékezetes vizsgák ezek!

Kedves olvasónk... Te vajon érzed, látod Isten szeretetét? Tudod-e, hogy Te sem vagy egyedül? Így nincs mitől félned... akármilyen nehézségek támadnak is körülötted! Csak figyelj Istenre... és akkor Ő is figyelni fog Rád!