F. Ossendowski: Állatok, emberek és istenek

Legutóbbi balatoni tartózkodásom alatt, egy esős délutánon olvastam ezt a könyvet, melyről nem találtam magyar nyelvű véleményt, úgyhogy íme az enyém.

Az előszóból kiderül, hogy sok olvasó kételkedik a történet valódiságában, és igazából nekem is egy kicsit furcsának és felnagyítottnak, helyenként kitaláltnak tűnt. Persze nem földrajzilag, mint a többségnek - mert ahhoz nem igazán értek -, de nem szimpatikus sok esetben az elbeszélés, leírás stílusa.

A történet: egy ember Szibériából menekül árkon - bokron keresztül üldözői elől (sok gyilkolászással),  és ennek állomásait, helyszíneit követhetjük végig, ha jól emlékszem, valamivel több, mint 200 oldalon. Igazából szerintem nincs semmiféle lezárása, vége ennek az egész sztorinak, kicsit olyan, mint egy kalandregény. Az első ötven oldal még izgalmasnak tűnt, a többit csak azért olvastam el, hogy véleményt írhassak róla. Más értelme nincs, hogy nem hagytam ki egy oldalt sem.

Elég sok szó esik Bud(d)háról, erről a vallásról, az alapelemekről. Csillagjóslás, kártyavetés, Bud(d)ha megtestesülése egyszerre több emberben, a földi ember Bud(d)ha fölé helyezése, és minden olyan egyéb furcsaság, amivel nem értek egyet.

Nincs rossz kedvem, fáradt sem vagyok, de egy nagy tévedés volt, hogy ezt a könyvet elolvastam.