Néha szoktunk olyat csinálni Petivel, hogy babát várunk… lefekszünk egymás mellé az ágyra és várjuk, hogy mikor jön a baba… J de még benn marad vagy két hónapig, szóval türelmesnek kell lennünk. Azért jó ez a kilenc hónap felkészülési idő… mondjuk nekünk csak nyolc, mert mire kiderült, hogy jönni fog a kis lurkó, addig is eltelt egy hónap. Lelkileg - testileg jó kis rákészülés. Tegnap kérdezte valaki, hogy már mindent megvettünk-e a babának… mosolyogtam, hogy még semmit. SEMMIT??? – döbbent hallgatás… igen, mert szinte mindent megkaptunk már, ami köll! Egy hatalmas kiságy, tele babaruhával, babakocsi, kiskád, pelenkázó, babahordozó, stb.

Meg egy lakást is. Eddig három szinten laktunk egyszerre: konyha a földszinten, fürdő az első emeleten, háló a másodikon. És most egy helyen van minden, egy szép kis lakásban! Egy hete ott lakunk már. Én nem is tudtam, hogy ilyen jó érzés, ha az embernek „saját” lakása van! Amikor leteszek valamit a konyhában egy helyre és ott marad, amíg el nem rakom… amikor feltakarítok és úgy marad, míg össze nem koszolom újra! Meg azért az a hálószobától pár méterre lévő fürdőszoba se kutya! Nem kell éjszaka emeletet másznom 3-4-szer, hanem elég csak néhány lépést megtenni. Komolyan, olyan HÁLÁS vagyok Istennek ezért!

Hát még a nyaralás. Voltunk egy hetet Balatonon, szuperjó idő, kirándulás, úszkálás, minden, ami kell, meg rengeteg finom őszibarack. Sajnáltunk eljönni, de kellett, mert munka az rengeteg van Mágoron! Titkos vágyunk volt, hogy MÉG EGY KICSIT nyaralhassunk… kettesben… (van még egy szabad hetünk, csak hát pénz az nincs sok), erre Peti anyuja felhívott a napokban, hogy hová mennénk szívesen? Merthogy ő befizet minket valahová 3 éjszakára… így megyünk majd el egy hét múlva Pálházára, hogy végre megmutathassam férjnek Zemplén nevezetességeit! Hát nincs jó dolgunk???