Szülés - és születéstörténet...

Szombat délután. Anna kezdte kicsit "furcsán" érezni magát, fájt a hasa.

20. 17. Felhívtuk a védőnénit, aki minden tünet elmondása után mondta, hogy pakolás és irány a kórház... így hát kényelmesen összepakoltunk, igyekeztünk semmit sem otthon hagyni, ami úgy nagyjából sikerült is (azaz minden bepakolásra - illetve bedobálásra - került). Lakásunkban hatalmas felfordulás, de hát ki foglalkozik ilyenkor ilyesmivel?

20. 50. Elindulunk, Andor bácsi és Maya néni visznek kocsival minket. Szegények jó fáradtak amúgy is, és most még ez is...

Útközben beugrunk Békésre tankolni. A város határából tüzijáték - féleséget látunk, biztos Annának készítették... nincsenek fájások, Anna jól viseli az utazást.

21. 58: Gyulán kivilágított szökőkutak mellett haladunk el. Biztos ez is Anna miatt van.

22. 05: Annát felvittem az emeletre, nem is figyeltem, talán a harmadikra. Lifttel mentünk, nem erőltetünk semmit... odafenn felveszik a betegosztályra, engem elzavarnak, hogy jöjjek majd valamikor.

22. 55: Anna jön ki, megvizsgálták, de semmi konkrétat nem tudtak mondani. Csak azt, hogy jó, hogy behoztuk... nem tudják, mikor várható a szülés. Mi sem, főleg hogy még 21 napunk van elvileg... na jó, Anna marad, mi meg megyünk haza.

23. 22: hazaindulunk Anna nélkül, éjfél előtt néhány perccel meg is érkezünk. Fürdés, alváshoz készülődés... persze álmatlanul forgolódok, nem megy a dolog.

0. 47: Anna telefonál, hogy megy szülni. Hát ez gyors, gondolom... még inkább nem tudok elaludni, várom a fejleményeket, az újabb híreket. Hajnal van, nem tudok bemenni, se busz, se kocsi - kulcsok a szomszédban, én meg biztos nem fogok senkit sem felkelteni.

2. 00: miután összepakoltam, amit kellett, nyomtam levegőt a kerékbe, felpattantam a biciklire és elindultam... a lámpa nem működik, nem baj, jó lesz a mellény is. Ha meg kocsi jön, akkor leszállok és tolom az út szélén a járgányt...

5. 22: megérkeztem Gyula vasútállomásra. Fáj a lábam is és a hasam is. Mivel semmit nem tudok Annáról, leülök a padra és várok... közben jó néhányszor el is aludtam. 

7. 00: Anna telefonált, 5. 23-kor megszületett András Péter, 2250 grammal és 46 centivel. 

7. 10 - 8. 00: Izzik a telefon a sok hívástól és üzenettől, közben szakad az eső, így csak lassan haladok előre. De örülök, hogy nem éjszaka kapott el... ronggyá áztam volna, és összeszedhettem volna valami jó kis tüdőgyulladást is.

8. 20: végre bejutottam a kórházba. Anna jól van, boldog, nagy mosoly az arcán, és csak mesél, mesél, mesél... könnyű szülés volt, nem volt annyira megerőltető. A baba megy a gyermekkórházba a kis súly miatt, én még nem láttam. És persze a kórházi reggelit én ezsem meg...

12. 20: többször voltam benn Annánál, mert közben elmentem vásárolni ezt - azt. Végül elmentem megnézni a fiamat... hát... kissé kicsike. Remélem majd hamar megnő... a légzése nem tökéletes, egy kicsit rá kell javítani géppel.

Délután: a picit lélegeztetőgépre rakták. Valami fertőzést kapott, és ezért nem működik tökéletesen a tüdeje. Közben hazaértem, a vonaton is többször aludtam, aztán hatkor elvonultam pihenni.

Ma délelőtt: Annának hőemelkedése van, ami délutánra lázzá fejlődött. Kb. két órája 39,1 fokos volt, azóta megszúrták valamivel, és már jobban van. Remélem alszik...

Egyelőre ennyi. Természetesen tisztában vagyunk vele, kinek a kezében vagyunk... és akármi történik is, ebben biztosak lehetünk. Így hát nem félünk, lesz ami lesz... de természetesen mindennel számolni kell. 

A készített fényképet felszerkesztettem, közben pedig tessék nézni az alábbi oldalt, ahol bármelyik pillanatban megjelenhet első gyermekünk:

http://infobekescsaba.hu/babafotok/