Imigyen vagyogatunk

Némi beszámoló mostani helyzetünkről, mindennapjainkról.

Andris: lassan hozzávetőlegesen 5 és fél kiló, a korábban megszokott heti mérések megritkultak, mivel már nem jön házhoz a védőnéni a mérleggel. Csütörtökön megkapta a kissrác a soron következő kötelező oltását, azóta hőemelkedése van, ami állandóan ingadozó értékeket mutat. Ha holnapra nem múlik el, konzultálunk a gyermekorvossal.

Egyébként éjszakáink nyugodtak (amennyire én tapasztalom, bár jó alvó vagyok). Igazából elmondható, hogy alapból nyugodt fiunk van, néha rájön a műsor, de nincs vele különösebb gond. Tejezik, tápszerre nincs szükség, szépen növöget és fejlődik... jó látni, hogy napról napra egyre több mindent meg tud csinálni, egyre inkább olyan, mint egy kis bohóc. Néha bámulatos hangokat ad ki magából, ezeken jót mulatunk időnként... milyen gonoszak vagyunk...!

Anna: jól van, jól viseli az anyaságot, nagyjából még ki is tudja pihenni magát. Néha nehezen viseli az éjszakai etetéseket, nappal házimunkázik, de azért van lehetősége napközben aludni - már ha hagyják. Andris folyamatosan boldogítja ébrenlétével, úgyhogy ez az utóbbi napokban egy kissé nehézkesebb... de azért igyekszik.

Én: meglett a D1 jogosítvány, úgyhogy nemsokára már kisbusszal rohangálhatok az országúton. De hogy ne legyen annyira unalmas az életem, két hét múlva már az egyetemen vizsgázhatok... addig is reggel öttől etetem a kazánokat, próbálok valami meleget csiholni. Néha kicsit fárasztó, mindenesetre és mindezek mellett azért várom már a tavaszt...

Jövő pénteken megyünk Tarcsára, Annáék ott lesznek egy hétig, én vasárnaptól péntekig az egyetemi okosságoknak fogok hódolni, szerdán a vizsgával fűszerezve. Pénteken visszatérünk ide, és 22.-én megyünk megint a főváros mellé.

Elmondható tehát, hogy jól megvagyunk, minden rendben van, és nem szenvedünk hiányt semmiben, nem szűkölködünk... Isten gondot visel ránk mindenben!

Ui.: Ágiéktól kaptunk japán kristálygombát, most azt szaporítjuk és kísérletezgetünk vele...