Amikor ezeket a sorokat (előre) megírom, intenzíven készülök a Balatonra kis családom után, s mire megjelenik a bejegyzés (hivatalosan a hónap 13. napján), már régen leégtem a napon, majdnem leestem a cseresznyefáról és - mint minden évben - elvágtam a lábam valami vízben lapuló kagyló miatt... jó, nem leszek negatív, a lényeg, hogy nem vagyunk itthon, elmentünk pihenni egy hétre.

Andris újabb élethónapja egy kicsit nehezebben indult, mert háromnapos láza volt, sokkal nehezebben aludt el, fel is riadt éjszakánként többször is, úgyhogy átszoktunk az este nyolcas fekvéshez, hogy tudjuk tartani vele a tempót. Persze így is le voltunk maradva magunkhoz képest, de igyekeztünk lépést tartani vele...

A hónap egyébként jól telt, módfelett nyugodt fiatalemberkénk most már szépen átfordul mindkét oldaláról nem a harmadikra, hanem a másikra. Emellett az üléssel is ismerkedik, egész jól megy, és ilyenkor boldog, hogy megcsinálta; hogy van valami változatos az életében, és látszik, hogy örül a sikernek. Olyan aranyos...

Ma délelőtt (péntek van éppen) életében először megpillantotta a Balatont, természetesen vonatból. Kora este már a partra is lemerészkedett, sőt a tervek szerint néhány nap múlva bele is fogjuk rakni a nagyvízbe... ja és Anna mondta (illetve hallottam is a telefonban), hogy nagyon intenzíven elkezdett beszélni - persze még csak a maga nyelvén, amit egyedül ő ért, de nem baj, mi türelmesen várunk, hogy megértsük.

Étvágya nagyon jó, megeszik mindent, amit kap... az éjszakák nyugodtak, egyre többet tud átaludni, ami egységesen az egész családnak nagy öröm. Bár igazság szerint én eddig is végigaludtam az egészet...

Velünk minden rendben; egy kicsit hajtós volt az utóbbi időszak, az építkezés mellett bontottunk is egy másik épületet, úgyhogy nem volt időnk unatkozni. Most viszont igenis vár ránk a Balaton, a szüretelni való cseresznye, úgyhogy jövő vasárnapig nem vagyunk...!