Ezúttal családi összefogással adunk hírt Andris újabb elkövetett élethónapjáról: Anna írt, én a fotókat válogattam hozzá...

"Nagy fejlődésnek indult ez a kis lurkó élete 10. hónapjában! Először is: az oldalra gurulásokból komoly kúszási kísérletek lettek, ma már a szoba egyik végéből a másikba is vadul átkúszott- természetesen megfelelő motiválást követően (ami egy keksz volt ez esetben, de a játékkacsa is hasonlóan bűvkörébe tudja keríteni, s akkor is képes az említett produkció végrehajtására).

Gyakran négykézlábra emelkedik, s ilyenkor vagy rugózik nagy kacagások kíséretében előre-hátra, vagy a hasát kémleli, megvan-e még.

Utánzásos játékai a nyelvnyújtogatástól (ejnye, de illetlen szokás!) a nyelvcsettintésen keresztül a puszihangokig és cuppogásig terjednek… néha már utánam mondja, hogy „baba”, de kicsit hosszabban: bababa-ba-bababababa-ba-ba-ba…ba! és hangulatait különféle hanghatásokkal fejezi ki. Nagyon mókás kis legény ám! Evés előtt például, mikor már látja, hogy készítem neki a finom ennivalóját, nagy boldogan cuppog és tátog, ha sürgetni akar, mérges, követelőző hangon vagy babababá-zik vagy ebbebebebebebebé-zik.

Pápázik, de általában evéskor és főként azt jelzi vele, hogy ne tömjem már, nem látom, hogy jóllakott?!

Nagyon nagy öröm vele lenni, látni a fejlődését, kinyíló kis értelmét, s visszakapni abból a szeretetből, amit mi adunk neki. Hálás vagyok Istennek, amiért ilyen jutalmat, ajándékot kaptunk tőle, mint Andris.

Az sem utolsó dolog, hogy végigalussza az utóbbi hetekben az éjszakákat és ez nekünk is nagy könnyebbség. "

... és azért azt se felejtsük el, hogy a Balatont is megjártuk...