Andris kistestvéréről még nem nagyon esett szó, így ezt a hiányosságot pótolom most.

Mikor Annával kezdett komolyodni a kapcsolatunk, és gyermekvállalásról is beszélgettünk már (ez talán 2006 és az eljegyzés környékén volt), egyre többet gondolkodtunk, milyen nevet adnánk a gyermekünknek. Nem igazán találtunk olyat, amit mindketten elfogadhatónak találtunk, ellenben a Luca mindkettőnknek szimpatikus volt. Valamilyen szinten tehát elterveztük, hogy lesz egy kis Lucánk...

Mindaddig, míg Andris meg nem született, Lucát vártunk, mivel úgy voltunk vele, hogy majd a születésekor ráérünk megtudni, fiú lesz - e vagy lány. Lucának hívtuk az egyre növekvő pocakot, aztán megszületett Andris... neve után megkapta a Pétert is utánam, így megbeszéltük, hogy ha lányunk lesz, Luca Anna lesz a neve - anyja után. 

Április elsején kinn voltam a házikónknál, éppen a vadrózsát irtottam a kerítés vonalában, mikor Anna felhívott, és közölte a jó hírt. Örültem nagyon, de aztán kiderült, hogy tréfa volt... ha nem, hát nem, elfogadtam. A kerek, harmincadik születésnapomra viszont megkaptam a két csíkot a teszten... ritka ajándék egy 30. szülinapra...! Időközben pedig az orvos véletlenül elmondta, hogy kislány lesz, illetve valószínűsíthetőleg, úgyhogy nemsokára, február elején megérkezhet végre Luca Anna a családba... várjuk szeretettel, és hálásak vagyunk Istennek, hogy ránk bíz még egy életet! Remélem tudunk majd jó szülei lenni... törekedni fogunk rá.

A pocak szépen rendben fejlődik, egyre nagyobb, sokat mocorog a kis jövevény. Andris Lucát egyelőre a pocakkal azonosítja, néha a sajátját nézegeti, de talán majd érthetőbb, megfoghatóbb lesz számára, miután megszületik... és remélem szeretni fogják egymást. A lakásátrendezési tervek már megszülettek, úgyhogy nemsokára ismét átrendezzük szolgálati lakásunkat, hogy mindannyian kényelmesen elférjünk, és mindenkinek meglegyen a maga kis helye.