Telihold van. Andris sűrűn felsír a holdfényes éjszakán, így kiköltöztem hozzá a nagy zöld kanapéra. Amibe igazából nem is férek bele. Forgolódok mindenfelé, de aludnom nem sikerül. Végül kikötök itt és írom, hogyan várjuk Lucát...

A "hivatalos bemutatóig" még 16 napunk van. Igen, számoljuk, én legalábbis. Minden este visszaszámolok... önmagában is izgalmas a várakozás végén a találkozás, ugyanakkor izgalmas az is, vajon korábban fog - e születni? Andris 20 napot sietett, ehhez képest már jók vagyunk. De ha Luca pontosan február 6. - án fog megszületni, nem fogunk megharagudni rá...

Egyébként sem haragudnánk meg rá, de most különösen jó lenne, ha a helyén maradna addig, ameddig "kell". Jövő pénteken lenne a vizsgám az egyetemen... úgy voltam vele, csak kihúzzuk addig, aztán utána már itthon vagyok, ráérek én is. Persze. Rá következő héten konzultáció, szintén az egyetemen... így már még érdekesebb a helyzet. Közvetlenül szülés előtt távol lenni egy teljes hetet azért nem tölt el túl nagy örömmel. Az pedig már szinte semmi, hogy jövő szerdán én megyek reggel az iskolásokért; ha Anna már nem lesz itthon, akkor hajnalban kelthetem Andrist, nagy nehezen bepakolni a buszba és furikáztatni másfél órát...

Írhatnám, hogy most minden összejött... de azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy Isten tudja, mikor kell érkeznie Lucának, mikor lesz a legjobb neki. Lehet, hogy sűrű a program, egy kicsit sok minden van egyszerre, de biztosak lehetünk benne, hogy Isten a legjobbkor fogja közénk hozni az új jövevényt. Mindenesetre nekünk minden pillanatban késznek kell lennünk a fogadására.

Ha mégis fiú lesz? Akkor Luca Anna helyett Bernát Zsoltnak fogjuk hívni. Legalábbis a jelenlegi állás szerint.