Ha minden igaz, akkor ma délben már együtt lesz a család, de most első körben az elmúlt napokat "értékelem", milyen volt itthon a fiúklub Andrissal.

Jó. De komolyan. Voltak nehéz pillanatok, mert ahogy látom rajta, kifejezetten nem szeret a hátára feküdni mostanában (vagy csak pelenkázódni nem szeret, vagy azt nem szereti, hogy én gyötröm ilyenekkel), ami elég erősen türelempróbáló volt, de ezeken a küzdelmeken kívűl nem nagyon volt gondunk egymással. Végtelenül nyugodt gyermek, végig jól viselkedett anya nélkül.

Hogy hiányzott - e neki anya, azt csak ő tudhatja, mindenesetre kívülről úgy tűnt, jól kibírta nélküle ezt a néhány napot. Néha eszébe jutott, hogy van anya, főleg a fényképeket nézegetve, de egyébként határozottan jól elvolt. Jó hangulatban, sok játékkal telt ez a pár nap, és ha lehetőségem volt rá, vittem magammal mindenfelé. Ilyenkor is jól viselkedett, igazából tényleg elmondható, hogy nem volt rá különösebb panasz: kiegyensúlyozott, vidám gyerkőcként ismerhettem meg az éjjel - nappali ügyelet alatt is.

Tegnap végül voltunk benn a lányoknál. Hirtelen jött, de mentünk. Nem mondtam Andrisnak, hogy anyához ( + Lucához) megyünk, mert úgy gondoltam, lehet végigalussza a látogatást, akkor pedig minek izgassam fel. Aztán odaúton végig aludt, egy hangja nem volt, akkor ébredt fel, mikor próbáltam kihalászni a kocsiból. Felmentünk, anya épp az ajtó előtt tolta el Lucát, és épp nem láttuk. Helyette megnéztük monitoron... Andris még eléggé nem volt friss, kellett neki idő, míg felfogta, hogy igen, anya van mellette, de Luca a monitoron módfelett érdekelte. Remélem érdeklődő marad, és szeretettel fogja fogadni a kistestvért...

Egy órát voltunk benn. Aztán anya gyorsan eltűnt, Andrist pedig úgy vittem ki, hogy előre legyen a feje, ezzel együtt lehetőleg arra is nézzen, amerre a feje irányítja. Egy hang nélkül fogadta a történéseket, igazából szerintem nem is nagyon értette, mi folyik körülötte. Vagy nagyon fáradt volt... beraktam a kocsiba, egy darabig nézelődött, egy kicsit fészkelődött, aztán hazáig aludt. 

Itthon ugyancsak semmi "anyázás"; eljátszogattunk, vacsorázgattunk, és kilenckor elment lefeküdni. Szokásos helyezkedés a kényelmes helyzet megtalálásához, lefeküdtem mellé a kanapéra, aztán hogy ki aludt el hamarabb, azt nem tudom... fél 11 körül keltem fel, akkor már aludt. Átvonultam a szobába, és külön folytattuk az alvást... egyszer még találkoztunk éjszaka a sötétben, és Andris azóta is alszik...

Hihetetlenül nyugodt gyerkőcünk van Andris személyében, és végtelenül hálásak vagyunk érte Istennek! Vajon Luca is ilyen lesz? 

Jó volt ez a nonstop Andrissal levés, így jobban beleláthattam, mennyi dolga van egy anyának... egy gyerekkel... egy ilyen nyugodt Andrissal... nekem esetenként már ez is elég volt, mi lehet több és izgágább gyerkőccel? Ebben is azt látom, mennyire nem véletlen, Isten milyen jól megalkotta, hogy egy normális és egészséges házassághoz apa (mint családfő) és anya szükséges... és a gyerekek egészséges fejlődéséhez is elengedhetetlen az apa és anya jelenléte (ehhez képest pedig látjuk, láthatjuk, mi megy ilyen téren is a világban...). 

Visszatérve tehát Luca hivatalosan is bemutatkozik: Anna készített róla a kórházban fényképeket, ezekből látható itt néhány (néhány óra múlva pedig már itthon lesznek...!).