Luca születése után 3 napig nem láthattam nagyfiunkat kórházi tartózkodásunk miatt. Úgy döntöttünk ugyanis Petivel, hogy megkíméljük Andrist a felesleges búcsúzkodásoktól, s ha négy napra el is tűnik anya az életéből, apa mellette lesz végig, s ez bőven kárpótolni fogja.

Hát, csak nem bírtuk ki és az utolsó előtti napon, délután megjelentek... éppen lemaradtak Lucáról (mert hivatalosan nem lehet megnézni élőben a babákat, csak monitoron), ugyanis éppen jövetelükkor toltam vissza a kis „bevásárlókocsiban” a kistesót a csecsemőosztályra a délutáni etetést követően. Ha ügyesebb vagyok, Peti még láthatta is volna másodszülöttünket kiskocsistul, ám egy házsártos nővérke igen szigorúan becsukatta velem az ajtót, amikor kiszóltam kint várakozó kis családomnak, hogy gyorsan jöjjenek oda, mert két másodpercre megpillanthatják Lucát.

Sebaj, a monitoron látottak megfelelő hatást értek el, Andris egész ott tartózkodásuk alatt hajtogatta, hogy „BABÁÁ”. Mikor megláttam Andrist, egyszerűen nem hittem el, hogy ő az. Olyan NAGY volt... hát, igen, a kórházi 3 nap alatt max. 50 centis apróságokhoz szoktam, így ő hatalmas óriásbébinek tűnt. Csak ámultam, milyen nagy fiam van! Hazaérve is két napba telt, mire megszoktam a két gyerkőc pelenkázásakor adódó méretbeli különbségeket...

Nemcsak méretekben nagy ám Andrisunk! Olyanokat képes már művelni, hogy hűűű! Felmászik a székre, asztalra, közveszélyesen megközelít már mindent, amit nem szabadna, mindig észreveszi, ha nyitva marad egy tiltott ajtó, vagy véletlen az asztalon felejtődik egy olló, kés, pohár, bármi, ami veszedelmes. Ha sikerül megkaparintania, ártatlan mosollyal a kezében mutatja, milyen ügyes is ő.

Külön szótár is kell ám hozzá. Erre akkor jöttem rá, mikor anyum és Andris párbeszédét hallgattam a másik szobából (ahol pihenésre ítélt állapotban kellett vízszintesen elhelyezkednem).

Andris:-Ken-ken!

Anyum: csönd.

Andris: Ken-ken!!

anyum: semmi reakció.

Andris: -Ken-ken!!! Ken-ken!!!IÁ!

Anyum (szórakozottan): -Ken-ken.

Andris: -Iá! Kenken!!!

Anyum: -Kánkán.

Andris: -Ken-ken.

Anyum: -Kánkán?

Andris: -Iá! Ken-ken!

Anyum: -Kánkán, kánkán.

Én (nem bírtam tovább): -Anyu, szomjas!

Andris: -Iá! IÁ! IÁIÁIÁ!

Anyum (nem hallotta): semmi reakció.

Andris: -Ken-ken! IÁ!

Anyum: -Kán-kán.

Én: -Anyu!Szomjas, adj neki inni, azt kéri!

Erre kiszáradt torkú Andrisunk végre megkapta hőn áhított teáját.

Szóval, Andris szótárának érdekesebb példányai:

ken-ken: keze; add a kezed

iá: inni

ak: alszik

kek: keksz

kiki: csicsika, cipő

ikki: ételhordó

okú: joghurt

kutyukutyu: köszönjük, Istenünk, az ételt (imádság)

áty: ágy

ákká: ablak

Ucu: Luca

kaka: kaka, kacsa, kakaó

kuko: játsszunk kukucskálósat!

Hamm!: játsszunk fogócskás-elkapós-megevőset!

Satöbbi.

Andris egy napja saját szavaival (részlet):

Apapa! (apa becézve, őt látja elsőként, mikor felébred)

Anyanya (anya becézve)

Ken-ken (fogd meg a kezem)

Ki! (vegyél ki a kiságyból)

Hamma! (együnk már!)

Iá! (azért inni is jó lenne)

Ki! (még mindig nem vettetek ki? Gyerünk már!!!)

hamma, iá! (végre eszünk, iszunk! Hurrá!)

teee (tej)

kutyukutyu (imádság)

ki! (elég volt az etetőszékből egyelőre)

kaka! Fúúúúú (pelenkázzatok be, mert gondok vannak)

babáá! Ucu! (jé, Luca is itt van)

Fúúú!Kaka!! (igen, Lucát is pelenkázzuk)

Helye! (Elég volt Lucából, tegyétek már vissza a kiságyba!)

Kokka (kockázzunk)

brümm-brümm (anya, vedd le nekem a dömpert!)

ki! (nyisd ki a dobozt nekem)

kek! (kérek kekszet)

te (telefon)

anya (anyáé)

ne- (nem szabad elvenni anya telefonját)

…

ki (menjünk ki az udvarra!)

kikííí (cipőt is vegyünk)

vaú-vavavaú! (ott van a kutya)

ak (alszik)

dadda! (labdázzunk)

áty (elálmosodtam, menjünk az ágyba)

kiki (jé, itt van a csicsikám is)

kenken! (anya, fogd a kezem, míg elalszom)

…

zzzz-zzzz-zzzz-...-zzzz-zzz-zzz--- hama!.... (De finom volt az ebéd!-fordul egyet a kiságyban) zzz.zzz.zzz...va-va-va.....(kint az udvaron láttuk a kutyát!-megkeresi a takarót és maga alá gyűri)...zzz-zzzz-zzzz... fúúú! Kaka! (Hát ez is ma történt...-másik oldalára fordul) … zzz.zzz....zzzz.zzzz.....................(csönd. Végre elaludt.)

Egyébként mindenki azt kérdezi, hogy fogadta Andris a kistesót... Nagyszerűen. Néha úgy gondolom, kissé túlproblémáztuk, hogy mi is lesz. Felfogta, hogy a szomszéd kiságy lakója beköltözött és bizonyos időközönként kikerül az ágyikóból, vagy pelenkázzák, vagy etetik, vagy csak úgy, mert sír. Néha felmerül ugyan Andrisunkban, hogy már eleget foglalkoztak a kis hugival, ilyenkor mondja, hogy „helye”, vagyis tegyük csak szépen a helyére Ucu-t, mert jobb ott neki.

Különben meg pl. szoptatáskor gyakran odajön, megsimogatja (főleg a pólyát egyelőre), meg akarja puszilni Lucát (ezt néha engedem) és tudomásul veszi, hogy most a baba eszik és nem kell zavarni.

Remélem, ilyen jóban lesznek a jövőben is!