Én nem akarom, hogy bebarnuljon a szeme, mint Andrisnak néhány hónaposan! Olyan jól áll neki ez a kék! Peti mindig frusztrál vele, hogy látja már a barna foltokat belül a pupillánál, de én nem vettem még észre... mondjuk barna szemmel is szép lesz Lucu - Mucu, de azért én mindig kékszeműnek képzeltem el.  

Csudajó, mikor a kiságy fölé hajol az ember és egy mosolygó, bársonybőrű, hosszúszempillájú, égszínkékszemű bájos lánybabaarc fogadja, felélénkülve a változatos látnivalón járni kezd keze - lába és huncut, meglepett babahangokat hallat. Hát ha még egy kicsit beszélünk is hozzá, akkor lesz teljes a boldogsága! Tágra nyílt szemekkel issza szavainkat és figyelmesen követi minden mozdulatunkat.

Luca rendkívül céltudatos. Például addig sír, míg fel nem vesszük:) na jó, nem erre gondoltam. Addig fogja kezében a csörgőt, míg el nem engedi!!! Pontosan addig a pillanatig, egy picivel sem tovább! És addig cumizik, amíg jólesik neki. Aztán kiköpi.

Határozottan nőies vonásai is vannak. Észrevettem például, hogy ha apja arcát látja, akkor mindig beveti azt a titokzatos, szívet ellágyítós, érzelmekre ható mosolyt, amit nálam sosem alkalmaz; ja, s emellé még nagyobbra nyitja a gyönyörű kék szemeit, amitől a szempillái sokkal jobban érvényesülnek, s ezzel mindannyiszor sikerül célt érnie és apa karjaiban landolnia az unalmas kiságy fogsága után. ÉN SOSEM kapok olyan mosolyokat, mint Peti! Nem is veszem fel olyan sokszor "csak úgy", mint ő... kell a babusgatás meg minden, de azért nem szabad ennyire elkényeztetni az EGYETLEN lányunkat, nem? Ha legközelebb megint meglátom, hogy Peti felveszi, megyek és ölbekapom Andrist, jól megcsiklandozom és megpuszilgatom!

Aztán, ha senki nem veszi észre és apa is távol van, odasomfordálok Lucához és kicsalom magamnak azt a titokzatos mosolyt én is!