Elsőszülöttünk a mai napon két, azaz kettő darab éves...

Hihetetlen belegondolni is, mekkora ez a gyerkőc már. Amikor megszületett, bele se mertünk gondolni, hogy egyszer még jó lesz... egyszer még boldog, kiegyensúlyozott lesz Andris, és 2 éves lesz...! 

Születése után egyből komplikációk léptek fel, és volt rá esély, hogy haza se hozhatjuk, hanem ott kell hagynunk - halottan. Az első napok próbára tettek mindannyiunkat, aztán szépen lassan kezdett javulni az állapota. Haza így sem jöhetett velünk, nehéz volt egyből távol lenni a fiunktól... nem is emlékszem rá pontosan, hány napig volt ilyen módon kétfelé bontva a család, de amikor hazajött, fellélegezhettünk, hogy most már talán rendbejönnek a dolgok, és szépen fejlődésnek indul kis Andrisunk.

Eleinte nehezen indultak a dolgok, hiszen csak tapasztalatlanok voltunk még, első gyermek, és nem voltunk igazán felkészülve a fogadására - aztán ahogy teltek az együtt töltött napok, egyre inkább megtanultuk az új szerepünket. Szülők lettünk... felelősséggel e kis gyermekért. Ekkor Andrisunk rohamosan elkezdett gyarapodni, hamar behozta a lemaradását...

Ma, Andris születésnapján, visszaemlékezve a kezdeti nehézségekre ismét hálát adhatunk Istennek, hogy Ő él, létezik és valós; nem hagy magára bennünket, hanem velünk van és megsegít akkor, amikor az szükséges. Andrisunkat sem engedte korán elmenni, hanem velünk maradhatott, láthattuk a fejlődését, örömét, rácsodálkozását a világra - és talán láthatjuk még sokáig, ezt csak maga Isten tudja. Mindenesetre nekünk minden nap öröm, amikor kis Andrissal lehetünk...

Sajnos a család a mai napon sincs együtt. Anna és a gyerekek Budapesten, én pedig idelenn, hogy minél hamarabb elkészülhessen a családi fészkünk. Már két és fél hete külön vagyunk, így fénykép sem készült sok az elmúlt hónapban. Ünnepeltünk egyébként egyre szebben, folyékonyabban és mondatokban beszél, és mostanában előszeretettel dob le mindent a földre (válogatás nélkül törékenyek is kerülnek időnként a kezeibe). Az utóbbi időben nagyon próbálja saját akaratát érvényesíteni, de azért természetesen nem hagyjuk, hogy ő legyen az irányító... sajnos elég sok mindenről lemaradok Andris ténykedéseivel kapcsolatban, de az éltet, hogy addig is van mit csinálgatni a házikón, készülget apránként, és nemsokára újra együtt lehet a család - a saját kis otthonunkban...!