Andris 25 hónapos

Amikor kis csemeténk (illetve elsőszülöttünk) kereken 25 hónapos, még mindig nincs együtt a család...

 

Kicsit hosszúra nyúlt a különlét, természetesen nem így volt "tervezve", de most már így alakult. Hogy félreértés ne essék, nem váltunk el, nem vesztünk össze - nem ezért van két részben a család, hanem mert még nem teljesen lakható a saját kis kuckónk... én egyedül elvagyok benne, de a gyerekek szempontjából még nem annyira ideális a terep. Mindenesetre dolgozok rajta, hogy minél hamarabb együtt lehessünk ismét, mert szerintem senkinek sem jó darabokban lenni.

A különlét - egyik - káros következménye, hogy nem készültek elsőszülöttünkről új fényképek, pedig jó látni és szemléltetni, hogyan fejlődik a kis lurkó (a másik, még kisebbel együtt). Ha majd itthon lesznek, bepótoljuk - a megosztás megint egy másik kérdés, de azt is megoldjuk majd valahogyan valamikor...

Andrisunk egyébként egyre többet és egyre szebben beszél. A hangsúlyozása ugyan nagyon egyedi, de biztosan ez is kialakul majd szépen lassan. Egyre nagyobb a szókincse, és nekem eléggé szokatlan (főleg a hosszú különlét miatt), hogy lehet már vele beszélgetni... igaz, telefonon keresztül még nagyon kezdetleges, de ha együtt leszünk, élőben is beszélgethetünk.

A hugival való játszás egyre gyakoribb és intenzívebb, amit Luca nem mindig visel jól. Andrisunk ugyanis rendkívül nagy előszeretettel huzigál át a fekvő hugicán egy - egy dobozt, szatyrot, vagy éppen a dömperét.  Persze eléggé hangulattól és helyzettől függ, hogy Luca milyen módon reagál éppen erre a közös játékra... néha Andris széknek, ágynak használja hugit, de általában azért nem szoktuk hagyni, hogy bútorként kezelje.

Röviden ennyit tudok most kis csemeténktől - a távkapcsolat már csak ilyen... remélhetőleg a következő hónapfordulót már együtt tölti a kis család!