Kedves kis elsőszülöttünk ismét betöltött egy újabb hónapot, így néhány sorban (és néhány fotóval!) beszámolunk kis életkéjének alakulásáról...

Tegnap reggel, nagy csend, sötét, mindenki alszik. Egyszer csak Andrásunk felkiált: "Csúszdáztam!" Így ébredt a kis lurkó, és elindult a nap... természetesen nem aludt már vissza, mindenesetre örülünk, hogy így ébred ahelyett, mintha sírva tenné ugyanezt. Sokáig rendszeresen sírva ébredt, és nagyon nehezen tudtuk megvígasztalni szegény kis csöppet... ezekre visszagondolva különösen is mókás volt a napkezdése.

Andris mostanában sokszor félszomorú. Ez olyan, hogy szomorú, de nem teljesen; nincs rossz kedve, de meg kell vígasztalni, mert valami rosszul esik neki. Ilyen volt az pl., mikor Zsuzsamama kiment az ajtón. Andrisunk gyorsan száguldott anyához, hogy vígasztalja meg őt, mert Zsuzsamama kiment az udvarra... mindezt legörbült szájjal, meglehetősen szomorú ábrázattal...

Szokott időnként teljesen szomorú is lenni. Ilyenkor sír, megszeppen, vagy alapból boldogtalan. Ha rosszat csinál és éppen tőlem kapja a "jutalmat" érte, hihetetlen sebességgel teper anyát megkeresni és megvígasztalódni. Anya aztán ismét kiegyensúlyozottá teszi, és minden megy ugyanúgy, mint előtte... 

Gyerkőcünk mostanában erőteljesen próbálgatja a határokat. Rendszeresen teszteli, mi történik, ha nem eszi meg a kenyeret, illetve ha csak a kolbászt és egyéb feltéteket eszi le róla. Kipróbálja, hogy vajon tényleg minden pillanatban látjuk - e őt, és fel tudja - e borítani úgy Lucust, hogy nem vesszük észre (általában észrevesszük, ha más nem, Luca erőteljesen jelez). Próbál engedetlenkedni, csak azért sem megcsinálni azt, amit éppen kérünk tőle, szóval próbál egy kicsit önállósodni a drága... de ehhez ilyen értelemben még egy kicsit fiatalka, így sokszor nem hagyhatjuk teljes mértékben kibontakozni.

Ezek történnek mostanában... Andris is nagyon szereti a saját házikót, már messziről kiáltja a rendszeres déli séták végével, hogy "ott van házunk", vagy valami hasonló... a kertben szépen szétdobálgatja a homokot és sódert (természetesen igyekszik ezt nagyjából feltűnés - mentesen megcselekedni), egyébként szép nagy saját homokkupaca van, ahol tud csúszni - mászni, mindenféle sütiformájú homokképződményt létrehozni, alagutat fúrni és minden egyéb jó dolgot tevékenykedni.

Lucával való kapcsolatuk egyébként meglehetősen változatos. A nap egy részében Luca felborítása, fejbekólintása és hasonló kedves dolgok jellemzik kettejük kapcsolatát, másik részében viszont nagy közös hancúrozások, rohangálások, bújócskázások és nevetgélések a jellemzők (valljuk be, ezt jobban szeretjük). Alapból egyébként Andrisunk egy vidám kis lurkó, és zömmel ennek tükrében telt az elmúlt élethónapja is...