Kicsi leánykánk újabb betöltött hónappal büszkélkedhet kis életkéjében, így röviden összefoglaljuk, hogyan telnek napjai a saját csendes kis házikónkban és környékén.

Új tudományai közül az egyik legmókásabb, hogy rettenetes sebességgel iszkol négykézláb a lakás egyik pontjából a másikba. Egyik pillanatban még csendesen játszogat a szőnyegen, a másik pillanatban már a kályha környékéről kell összeszedni - a kályha nagy kedvenc, mindig érdeklődik azon valami iránt, ami különböző színekkel és mozgással csalogatja a szemet. Másik célpont továbbra is az etetőszék környéke, ahol még reménykedve vadászgat egy - egy ételmaradék után, ami az előző étkezéséből maradt ott (persze akármilyen fárasztó is, de minden evés után takarítás következik, így - Lucunk szempontjából - sajnos általában nincs földről evés). 

Hogyan lehet elcsalogatni a kályhától? Mert természetesen magától nem jön el onnan, hiába is tud négykézláb nagy sebességgel közlekedni... két jó módszer van erre (a harmadik az, hogy felvesszük és áthelyezzük máshova - informatikában kivágás és beillesztés...). Az egyik, hogy "Luca, gyere hozzám!" kiáltással széttárjuk a két kezünket a lakás másik felében, s akkor - optimális esetben - a hívó félhez száguld pillanatok alatt. A másik módszer pedig, hogy anyával együtt, Luca anyába kapaszkodva járva áthelyeződik egy ideálisabb helyre - azaz a még nem önálló járás is megnyilvánul már kis életkéjében.

Ma büszkélkedhet egy átaludt éjszakával, s reggel, ébredés után szépen csendben, a járókájában feküdve nézegetett a rácson túli világba - türelmesen várta, míg kikerül a rácsok fogságából, és anya ellátja megfelelő táplálékkal. 

A rengeteg, kedves kis lányos hangról sem feledkezhetünk meg: Luca hangjai módfelett változatosak, és minden élethelyzetben jókedvre derítőek. Amikor éppen sír valamiért, képes közben is beszélni a maga nyelvén, és ez nagyon érdekes hangokat eredményez. A kacagása egyszerűen tündéri, a nevetése, sikongása szintén. Mostanában különféle extra hangokat ad, próbálgatja, mire képes: sziszeg, tátázik, prrrr - zik... a "tátá" egyébként a pápá lenne: integetéskor pápára tátával válaszol, néha még vissza is integet, bár ezt még gyakorolni kell. Az egyik legjobb egyébként, amikor csend van (Andris alszik), Luca pedig a járókájában suttogva tátázik...

Fogak száma nem gyarapodott az utóbbi hónapban, bár amik eddig megvoltak, szebbek és nagyobbak lettek. És pakolászni is nagyon szeret a kis hölgyike: eddig általában bepakolt, főleg Andris otthagyott játékait a különböző dobozokba, a "helyükre". Az utóbbi napokban tehát már a kipakolás a jellemző, így most mindkét csemeténk rendetlenségteremtő kis gépezet lett...

Andrissal nagyon jókat hancúroznak, általában a kora esti órákban. Addig Andris folyamatosan nyaszatolja hugit: felborítja, nyomkodja, de kora este már a közös játék, kergetőzés, bújócskázás a jellemző (persze lehet, hogy nap közben is van ilyen, de én csak a vacsora előtti órákban láthatok ilyet, mivel délelőttönként nem vagyok otthon).

Jöjjenek hát a képek...!

(Jelenleg két szerkesztőmód fut a blog.hu - n, így előfordulhat, hogy átmenetileg nem jelenik meg tökéletesen minden - dolgozom az új szerkesztőfelület megértésén.)