A lehetőségekhez képest igyekszünk egy rövidebb beszámolóval jelentkezni kis Andrisunk újabb élethónapjáról.
Az utóbbi hónapban már készülődünk a karácsonyra. Este, miután a gyerekek megvacsoráztak és megfürödtek, összeülünk az asztalnál, és meggyújtjuk a gyertyákat a koszorún. Andris eleinte rendre el akarta fújni a gyertyákat, látszólag neki az volt a legfontosabb és legizgalmasabb az egészben. Mostanában már tudja a sorrendet: először énekelünk. És Andris megszólal: „Jöjj népek Megváltója jó lesz”, de ezt olyan hangsúllyal, hogy az leírhatatlan… szóval kiválasztja, hogy ő ezt szeretné, persze miközben énekeljük, ő a gyertyákkal van elfoglalva. Ha nem túl fáradtak, akkor következik még egy ének, kinyitunk egy kis ablakot a házikón, majd imádkozunk – Andris nem bírja kivárni a sorát, így ő az első. „Gyugyugyuk, köszönjük mai napot, vigyáztál apára, meg anyára, meg Lucára… ámen”. Utána apa és anya következik, majd Andris számára feltehetően a fénypont, hogy elfújhatja a gyertyákat. Így zajlik ez minden este… egyelőre hiába mondtuk neki, hogy nem „gyugyugyuk”, hanem „Istenünk”, eddig nem sikerült váltani – de ez legyen a legnagyobb baj…
Ha már ádvent és ének: Andris szinte hibátlanul el tudja énekelni az Ádventi hírnök című / kezdetű kis éneket, amely tudományát rendre be is kell mutatnia a nagy család apraja – nagyjának, telefonon keresztül. Nagyon ügyes, és tagadhatatlan, hogy mindenkinek nagyon tetszik az előadása…
Ugyan már hónapon kívül történt, de az új „trükkje” az ellenkezés: mindenre azt mondja, hogy nem. Szegényt rendre is kell utasítani jó párszor, esetenként nem is elég egyszer, hanem vagy háromszor „kívánja” a rendszabályozást… de nemsokára megtanulja, hogy nincs ellenkezés, és lehet, hogy ilyen esetekben ő a szenvedő alany, de azért szeretjük. A másik „trükk” tegnap mutatkozott először: tejivás közben a „tele van tejjel” és a „tele volt tejjel” rövidke mondat folyamatos mondogatása, amit próbáltunk tudomásul venni és egy kicsit leszerelni, hogy elég egyszer mondani, esetleg kétszer… de persze sunyiban szakadtunk a nevetéstől, amikor már vagy huszonötször elismételte ugyanazt annak ellenére, hogy megnyugtattuk, értjük, amit mond. Ugyanez ma reggel is jelentkezett, kicsit más szöveggel, de hasonlóan zajlott, mint az esti előadás...
A Lucával való kapcsolat egy kicsit viharos mostanában; Andris számára az esetek nagy részében nem lehet úgy elmenni, hogy ne nyomkodja, ütögesse, fejelje le vagy borítsa fel. Próbáljuk megértetni Andrissal, hogy hugi nem erre való, és bizony nem örül az ilyesfajta közeledésnek, de valószínűleg még nem elég érett ahhoz, hogy ezt meg is értse és a gyakorlatba is áthelyezze. Persze azért nem csak erről szól a kapcsolatuk, és vannak közös játékok is... ami pedig egyre érdekesebbé tesz a helyzetet az az, hogy kicsi Luca is bizony sokszor keresztülgázol Andrison: ellöki, átmászik rajta, kicsit megtépi a haját... hát.. mindenki azt kapja, amit ad, ahogyan bánik másokkal... :)
Andrisunk a meglehetősen változékony és egyre sárosabb körülmények között is előszeretettel motorozik az utcán, homokozik a félig sárban úszó udvaron, széthordja a felaprított és tüzelésre előkészített gallyakat, gyűjtögeti a csigákat és házaikat - és egyre többször hoz kisebb gallyakat, hogy vágjam szét kicsire, mert csak úgy fér be a kályhába. Mondhatni nagyon gazdaságosan kihasználja az udvart, ami úgy néz ki, ahogy, de nagyon jól érzi magát és talál magának elfoglaltságot...
Az éjszakák az ő részéről többnyire nyugodtak. Mostanában elmaradoznak a délutáni szundítások, aminek nem feltétlenül örülünk, ugyanakkor viszont este ha vízszintesbe kerül, úgy is marad - és sok esetben reggelig. Korábban rendszeresek voltak az éjszakai felsírások, amikor fel is kelt, elmászott a helyéről és úgy kellett őt összevadászni a sötétben, de mostanra már végig alszik rendesen, és nem kell vele bírkózni éjjel. Bőven elég nappal küzdeni vele...
Még egy kedves jelenet: Andris és Luca között foglaltam helyet a földön. Egyszer csak Andris elindul Luca felé, tőle szokatlan módon engem kikerülve (általában átmászik rajtam minden különösebb probléma nélkül), és megszólal: "találkozom Lucával". Nem mintha olyan messze lett volna tőle, és nem a testvére lenne... vannak jó beszólásai.
Andris két nagyon szép mondással ajándékozott meg bennünket az elmúlt hónapban: "Amelyik kutya ugat, az nem harap" - hihetetlen hangsúllyal, félig kiabálva, és ezt a postán is a világ tudtára adta ilyen módon - természetesen volt nézés... a másik pedig a "szalonnából nem lesz kutya", ami sokszor átalakul valami olyasvalamivé, hogy a kutya megeszi a szalonnát, de a lényeg, hogy nagyon ügyes - és feltehetően szereti a kutyákat, mert mindkettőben van. Úgyhogy kutya - mondásokat várunk Andris részére...
Összességében elmondható, hogy szép, egészséges, okos gyerkőc, és nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy nincs különösebb gondunk vele - mint ahogyan Lucával sem. Mindketten mérhetetlenül nyugodtak, csendesek, és a legnagyobb problémánk mindössze a rendszeres összeakadás Lucussal.
Képeket technikai okok miatt most nem tudunk közzé tenni, de igyekszünk pótolni a hiányosságokat.
Sajnos a hónapból nem maradtak fenn fényképek, mivel nem sikerült átmenekíteni őket az átmenetileg használt számítógépről.
