Kedves leánykánk ismét betöltött egy élethónapot, az elmúlt időszak történéseiből szemezgetünk, néhány fénykép kíséretében.

Lucus - Cucu újabb hónapfordulója előtt két nappal, karácsony előtti nap hajnalán mindenféle különösebb előzmény nélkül belázasodott. Nem tudtuk, mi baja lehetett, de két nap múlva, mikor már láthattuk, hogy a láz és csekély étvágytalanság mellett nincs más tünete, a háromnapos láz nevezetű jelenségre gyanakodtunk (ilyenből Andrisnak is kijutott korábban). Harmadik napon sok alvás (kb. 17 óra) mellett hőemelkedés sem volt, utána jelentkeztek a jellemző kiütések, amik el is múltak hamarjában. Szegény Luc nagyon bágyadt volt, és hihetetlen érzékeny: szó szerint nem lehetett vízszintbe helyezni, csak kézben tudott aludni napközben (gyógyulásának első jele az volt, hogy le tudtuk rakni az ágyába, és úgy is maradt). Anna két éjszakán is hidegfürdőzte: az első még hatékonynak bizonyult, akkor a 39 fokos láz szépen lement, a második már annyira nem volt sikeres. Végül szépen túljutott az egészen, és ugyanúgy vidámkodik, kacarászik, játszik, iszkol, mint előtte.

Az adventi esték hatására az első értelmes szavai között szerepel a "gyettya", vagyis a gyertya. Ha más nem, akkor a gyertyák folyamatosan növő darabszáma feltűnhetett neki az ünnepből... van még "tátátátátáááá", "teteteteeee", jellemzően suttogva, illetve volt már "apa" és "papa", valamint "zu" mint zuhany, bár nekem még nem mutatta, hogyan is csinálja utóbbiakat. Mindenesetre folyamatos jelleggel hangokat hallat, még evés és iszkolás közben is, sőt előfordul, hogy álmában is tátázik. Ugyanakkor időnként van éjszakai sötétben felkiáltás, majd ugyanúgy alvás tovább, mintha mi sem történt volna.

A kályha még mindig kedvenc célirány, mint ahogyan az etetőszék környéke is lehullott ételmaradékok találásának reményével. Számára sajnálatos módon azonban nem mindig jár sikerrel, ettől függetlenül azért rendszeresen az etetőszék alatt szoktuk megtalálni a kis hölgyeményt. 

Az eddigiektől eltérően most már valós veszélyben van a konyha és a nappali, mivel Lucánk kezdi felfedezni, hogy vannak szekrények, és azokat ki is lehet nyitni. Eddig még csak a ruháit pakolászta ki nagy lelkesen, de más szekrényeket is nyitogat előszeretettel - idő kérdése, mikor kezdi azokat is kipakolni... Andrisnak volt egy saját kipakolós része, és egy idő után megtanulta, hogy csak azt lehet kirámolni, de Luca még kicsi ehhez.

Az utóbbi időben meglehetősen kedvenc tevékenység lett a kisebb - nagyobb gallyak, tüzifák széthordása a lakásban, amiket a kályha mellől lehet beszerezni. Nem tudni, önálló teljesítményről van - e szó, vagy Andris keze is benne van a dologban, mindenesetre naponta többször is megismétlődik ez a nemes és derék tevékenység.

Most hajnali 5. 02 van. Luca felkelt, és a kiságyából ad mindenféle hangokat nagy boldogan... van nyávogás, oroszlánkiáltás és megannyi meglehetősen érdekes, de annál inkább jellegzetesen Lucás hang. Egyébként jellemzően ő kelt minket, megreggelizik, aztán félig - meddig csendesen eljátszogat az ágyikójában, míg mindenki teljesen magához nem tér. Mostanában már egészen jól is alszik (leszámítva a lázas napokat), így ilyen téren is jól megvagyunk.

A fogak száma továbbra is hat: alul kettő, felül négy. Előszeretettel harap, rág mindent, ami az útjába kerül - és nem ritka, hogy rajtunk is gyakorol. Néha a saját tükörképét harapdálja, úgyhogy mindent összevetve hiába van több rágókája, az nem mindenre elég... valamelyik nap észrevettük, hogy a szemfogai olyanok, mint Annáé. Erre megnéztem Andrisét, az övé pedig olyan, mint az enyém... érdekes dolgok ezek.

Amiről pedig még nem tettem említést, az a "csíkszáj": az a sejtelmes kifejezés, "szájtartás", amikor nem tudjuk, hogy mi van: miért csinálja, mit gondol vagy mit érez, milyen a hangulata, stb. Röviden módfelett sejtelmes... de annál kedvesebb és aranyosabb, mikor alkalmazza, és ezt elég gyakran műveli (s egyszer véletlenül sikerült hozzávetőleges csíkszájat fotózni, lásd harmadik kép...).

A hónapban voltunk orvosnál is: a mai napig rejtélyes és kideríthetetlen okokból el kellett vinnünk lányunkat hallásvizsgálatra. Teljesen rendesen hall, nincs baj a füleivel, és az orvos sem érti, minek küldték be szegényt... mindenesetre mivel Andrisnak is jelenése volt más orvosoknál, így felfoghattuk az egészet egy családi félig - meddig kirándulásnak.

Hálásak vagyunk Istennek az újabb eltelt hónapért; hogy lányunk csendes, nyugodt, kiegyensúlyozott, és Andrishoz hasonlóan nem sok nehézségünk van vele. Hogy Cucu újabb egy hónapja részese az életünknek, a mindennapjainknak, és vidám napjaink, heteink vannak, voltak...

Végezetül pedig néhány fénykép erről a kis drágaságról, aki sikeresen lenyűgöz mindenkit kedvességével és szépségével, valamint rendkívüli nyugalmával...!