Az elmúlt karácsony volt az első, ami igazán a miénk volt: a saját otthonunkban, a gyerekeinkkel voltunk együtt (igaz, Luca beteg állapotban), hogy megteremtsük saját karácsonyi esténket, s ugyan nem terveztünk fát beállítani az ünnepre, mégis lett egy, mely a gyerekek miatt az egyetlen asztalunkon kapott helyet...

Nem nagyon gondolkodtunk a fa kérdésén, mivel azon a véleményen voltunk, hogy nem kell fa - hely sincs, a gyerekek sem biztos, hogy békén hagynák, emellett pedig ha úgyis utazunk, felesleges beruházni egy egész fára. Arra jutottunk, hogy szerzünk néhány fenyőágat, a célnak bőven megfelel; látványnak is jó, és illatra is.

Kis Lucánk betegsége bizonytalanná tette az utazást, így egy kicsit elgondolkodtunk, talán csak be kellene szereznünk egy kis fenyőt... ugyanakkor a továbbiakban sem szívesen költöttünk volna rá. Ugyan 1300 ft-ról lement 800 forintra az ára, egyre kecsegtetőbb volt az ajánlat, a végén mégis úgy döntöttünk, elég lesz néhány gally is, azt talán tudunk valahonnan szerezni ingyen is. "Természetesen" az egész városban nem találtunk nemhogy egy olyan fát, ami törés nélkül nyújtana nekünk néhány ágat, de egyáltalán fenyőt sem... Anna végül kapott néhány ágat 24. - én délelőtt az egyik zöldségesnél.

Pesten többször láthattam, hogy a fenyőárusok is karácsonyoznak: kora délután ott hagyják az eladatlan fákat, és hazamennek. Mondtam Annának, délben elindulok, teszek pár kört a városban, hátha errefelé is így mennek a dolgok... nem ért annyira meglepetésként, de zárás után nem hagytak fenyőt sehol - inkább berakták zárt helyre (ami nem tudom, miért jó bárkinek is, de nem az én dolgom). Végül találtam egy házat, a kertben kisebb - nagyobb fenyők voltak, reméltem, pár ág csak akad... csengettem többször kitartóan, sehol senki. Gondoltam elmegyek még gyorsan az utolsó nyitva tartó boltba, megveszem, amit kell, és majd visszajövök utána - így is tettem. Többszöri csengetésre ismét sehol sem jelentkezett senki, míg észre nem vettem egy kis táblát, rajta egy telefonszámmal. 

Mit tud tenni ilyenkor az ember? Telefonáltam. Felvették a telefont, kérdeztem, van - e pár felesleges fenyőáguk, mondták, hogy igen, de hol vagyok éppen? A ház előtt, mondom. Ó, hát éppen nincsenek ott, de akkor fogjak egy fát, ami szimpatikus, és boldog karácsonyt... megragadtam a legkisebbet, és az is éppen csak szállítható volt biciklivel...

Isten így gondoskodott arról, hogy Luca betegsége ellenére is jól érezhessük magunkat karácsonykor; lehessen egy fenyőfánk, és így tapasztalhassuk meg karácsonykor is, hogy Ő szeret bennünket...! Hiszen a karácsony amúgy sem a szeretet és az ajándékozás ünnepe, hanem Jézusnak, Isten Fiának születéséé; Aki megszületett és meghalt a mi bűneinkért, hogy elfogadva az Ő kereszthalálát megbocsátassanak bűneink, és örök életünk lehessen!