Andris fiatalemberkénk ismét egy betöltött élethónappal és hozzá néhány fényképpel jelentkezik...

Andrisunk mostanában egymás után többször is képes ugyanazt elismételni, ami néha egy kicsit túlzottan mókásan fest... már túl vagyunk a "tele van tejjel" és "tele volt tejjel" történeten. A következő, hogy eszünk az asztalnál, leesik egy kenyérdarab, persze megjegyzi hangosan, erre mondom, hogy előfordul. Ezek után fél délután azt hallgathattuk, hogy "előfordul és leesett"... mókás kis lurkó, és egyre több ilyen beszólása van. Nagyon meg ekll gondolni, mit mondunk neki, mert utána azt hallgatjuk majd fél napon át...

Karácsony után vonaton utaztunk. A sokadik átszállás után (valahol Hatvan környékén) ismét jött a sokadik jegykezelő, és elkérte a jegyeket. Andris erre spontán beszólt neki: "vonatozok"... (a kalauz pedig visszaszólt neki, hogy ő már reggel óta...).

Kis úriemberünk tovább harcol a szülőkkel, akik néha türelmesen, néha türelmetlenebbül próbálják az életre nevelni, tanítani. A lázadás, ellenkezés ezt a hónapot is végigkísérte: sokszor csak azért is be kell dobni Lucának ezt - azt, csak azért is le kell venni az ablakból a takarót, és csak azért is szét kell dobálni a játékokat pakolás helyett... de szeretjük ám őt így is, aztán majd kinövi ezt a jelenséget is előbb - utóbb.

András szívesen segít a ház körül: mostanában nem a fát pakolászgatja szét, hanem anyának segít az ebéd elkészítésében. Legutóbb is egy ilyen akció volt: megfőztük a tojást, utána pedig meg kellett pucolni. Ez különösképpen érdekelte, és önként jelentkezett segítésre, korábban is pucolt tojást, így már van tapasztalata. De most éppen a sárgáját pucolta ki a tojásból... így annyira nem gazdaságos a segítség, de legalább gyakorol is, mi is jót mulatunk - aztán mentjük a menthetőt...

Két hét a nagyszülőknél különösen felüdítő volt számára. Új terep, új lehetőségek... no és persze a fenyőfa is, aminek neki lehetett menni véletlenségből, hogy jót kacarásszunk a tűlevelek hullásán... aztán eljátszani, hogy az a szaloncukor, ami a kezében van éppen, valójában a fáról leesett a földre, és nem úgy volt, hogy ő szedte le... no és persze a folytonos szaladgálás egyik szobából a másikba, Luca elől elbújás, majd közösen ajtók nyitogatása - igazán kihagyhatatlan dolgok! Néha persze belefér Luca kis kezének véletlenszerű odacsukása is, de hát ilyenek a gyerekek.

Összegezve az elmúlt hónap is sok mókával, vidámsággal telt... nem panaszkodhatunk, hogy unalmas az életünk!