Egyetlen leánykánk a mai napon ünnepli első születésnapját, így először elmúlt élethónapja történéseiből és fotóiból, majd - csak úgy - az első éve alatt készült fényképekből csemegézünk.

Drága kis Lucánk ismét egy nagyon vidám hónappal kedveskedett nekünk, rengeteg nevetéssel, kacagással, néhány éjszakai felsírással és mászkálással, Andrissal játszással, és egyre kétoldalibb kommunikációval.

Luca egyre inkább kultúrlénnyé vált, jóízűen fogyassza a könyveket. Ugyan olvasni még nem tud, mindenesetre az tény, hogy Andris sok könyvének sarkát megrágogatta már olyan pillanatokban, amikor éppen nem vettük észre. Persze a báty nem mindig örül ennek a dolognak, de van, hogy sokszor ő sem veszi észre a gaz merényleteket. Közben pedig az is igaz, hogy lánykánk nem csak a könyveket rágcsálja, hanem a fakockákat is - némelyiknek már nagyon szépen legömbölyítette a sarkait, sőt, valamelyiket szépen megfosztotta mesterséges színeitől (ennek persze annyira nem örülünk, de hát nem óvhatjuk meg mindentől szegényt). A fogak száma ugyan nem változott, viszont egyre többször és egyre intenzívebben használja az alul kettő - felül négy, meglehetősen vidám kompozíciót...

Reggel és este jellemző a "te" kis szócska, mint a tej megfelelője. Ez jelenti azt, hogy anya igazán megetethetné végre előadása szerint szinte éhenhaló leánykánkat, aki ugyan (este) előtte nem sokkal evett, de azért éhen kell halni, ha nincs tej vacsorára... a másik, eléggé új szócska a "tya", mint a telefonban mutatott, farokcsóváló kutya megfelelője (erre tegnap derült fény). Persze alapjáraton megy a "tetetetete",a "dedededede" és a "dájdájdáj", úgyhogy elmondható, hogy már most igazán beszédes a kislányka. Korán kezdi...

Néhány nappal ezelőtt mutatott be két új tudományt: az egyik, hogy a labdát célzottan tudja gurítani nekünk, a másik pedig, hogy egymásra tud rakni két kockát. Ezek mellett egyébként vígan tologatja a kis kocsikat és a dömpert a szőnyegen, nagy érdeklődést mutat a takarítóeszközök és a mosogatógép iránt - utóbbit nagyon szereti pakolászni, nem kis örömünkre időnként. Így hát azt sem mondhatjuk, hogy unatkozna vagy hogy nem találná fel magát...

Luca már telefonál. Igaz, nem teljesen jól és élőben, de azért próbálkozik. Teljesen mindegy, hogy egy éppen megszerzett telefonról van szó, vagy egy fakockáról, ő szépen a füléhez tartja, és intenzív "ha!" felkiáltásokkal telefonálgat. Ez még teljesen ingyenes, úgyhogy örülünk neki, hogy így tartja a kapcsolatot a számunkra (de szerintem számára is) ismeretlen valakivel.

Az elmúlt hónapban folytatódott a szekrényajtók nyitogatása, így néhány dolgot át kellett pakolnunk eredeti helyéről, hogy ne legyen baja senkinek se belőle. Igaz, néha nehezebb így bármit is megtalálni, de legalább ezek miatt nincs veszélyben a kis felfedező.

Andrissal egyre jobb a kapcsolata. Eddig kizárólag Andris nyúzta hugit, most már kölcsönös a dolog: Luca is néha meghúzza a bátyó haját, arrébb löki, ha neki éppen útban van. Így van ez rendjén, mindenki azt kap, amit ad...

Az éjszakákhoz visszatérve két jelenet: az egyik, állandó jellegű, hogy Luca rendszerint sírva ébred, ez pedig olyan hangokat eredményez, mint amiket disznóvágáson lehet hallani. Nagyon durva, ahogyan visít, és az éjszaka kellős közepén, mély álomból magunkhoz térve nem mindig esik jól. De így is szeretjük a kis csöppet, aki ezek után több - kevesebb sikerrel magától visszaalszik időnként. Másik, ezzel kapcsolatos, és módfelett aranyos jelenet: Luca mocorog az ágyikójában, és minden hang nélkül felkel, majd a rácsokba kapaszkodva reménykedik, hogy sorsa rövidesen jobbra fordul, és alhat tovább. Ez egy olyan kedves dolog tőle, hogy muszáj megemlékezni róla... szép csendben felkel, minden hang nélkül, és várja a sorát.

Végezetül elsőként Lucus elmúlt hónapjának fényképei:

Másodikként Lucus első évének összefoglalása képekben:

Így telnek mindennapjaink, s így boldogít bennünket kis Luca napról napra.