Ezen bejegyzést igyekszünk különösen szeretettel, türelemmel és alázattal írni; nem abból a szempontból fontos a felhozott múlt, hogy egyesek hogyan viselkedtek velünk, és tartjuk ( - e) a haragot, sokkal inkább az a fontos, hogy Isten hogyan tud munkálkodni a külsőleg rossznak tűnő dolgokon keresztül is. Elnézést kérünk, ha valakinek nem ez a szándék, rámutatás válik nyilvánvalóvá a sorok olvasása közben! Szeretet nélkül az ember...: semmi.

Időnként nem baj, ha az ember egy kicsit visszafelé is tekint, és elgondolkodik azon, hol volt egykor, és hova jutott azóta. Nem kell állandóan a múlton rágódni, és lehet emelt fővel elfelejteni a múltat, s csak előre tekinteni, ugyanakkor viszont ha Isten munkája ábrázolódik ki a visszaemlékezés által, akkor kell, hogy tűnődjünk egy kicsit, és bizonyságot tegyünk Isten valóságáról: hogy Ő mindig, minden körülmények között velünk van, ma is köztünk jár, és nem feledkezik meg az övéiről!

Egy éve vagyok hivatalosan is munka nélkül. Amikor elegünk lett a sok negatív hatásból, ami a munkahely által körbevett bennünket - mert Istennek, az Ő szavának akartunk engedelmeskedni - , véget kellett vetnünk mindannak, amit nem éreztünk helyesnek. El kellett döntenünk, hogy vagy Istennel szemben megalkuvással élünk tovább és maradunk tovább a munkahelyen, vagy engedünk az Ő igéjének, szavának, és Őt követve megtisztítjuk magunkat minden olyan dologtól, ami ellenkezik a hitünkkel és az elveinkkel. Ezt közel egy éves harc, tusakodás előzte meg, amikor is kerestük Isten válaszát arra vonatkozólag, hogy akkor tulajdonképpen hol is van a helyünk? Kell - e maradnunk a munkahelyen, megalkuvások között, vagy tovább kell lépnünk? És Isten folyamatosan ránk terhelte az alábbi igét: "A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt" (Rómaiakhoz írt levél 12. fejezet, 17. vers). Így egyértelművé vált, hogy nem nézhetjük tovább a körülöttünk jelen lévő rosszat, hanem lépni kell - akár azt is vállalva, hogy elveszítjük a munkahelyünket.

Általában, ha valaki ki meri mondani, hogy nem ért egyet azzal, ami és ahogyan körülötte történik; ha máshogyan gondolkodik, mint a körülötte élők, akkor a megértés, megbeszélés helyett a megtorlás, a harag és a bosszú jár, illetve az, hogy abban van a hiba, aki ellenkezik, mer ellent mondani és szembe szállni azokkal, akik másként gondolkodnak. Alapesetben nem is ez az igazi probléma, hiszen nem lehet minden másképpen gondolkodónak igaza. Sokkal inkább az a baj, ha az ember Isten igéje, tanítása, vagyis a Biblia alapján szeretne élni, és nem hagyják, nem értik meg, és rásütnek mindenféle nem túl kedves jelzőt... Jézussal is ez történt, és mint írja is a Biblia: "Senki sem lehet próféta a maga hazájában"... (János evangéliuma 4. fejezet, 44. vers). Röviden tehát az a lényeg, hogy azért, mert ragaszkodtunk a Bibliához, a hitünkhöz, és nem akartunk megalkuvók maradni, elküldtek minket, megszűnt a munkaviszonyunk. És életünk egyik legboldogabb időszaka kezdődött el... Isten pedig meghallgatta imádságainkat, és megmutatta, hogy véget ért az ottani szolgálatunk, és valami újat tartogat számunkra.

Mi változott azóta?

Külsőleg: ugyan nem sikerült még munkát találnom, de beköltözhettünk a saját, hitelmentes házunkba. Ameddig munkaviszonyban álltam, nem voltak olyan nagy lehetőségek az építkezésre, mint utána, melynek eredményeként október közepén beköltözhetett a kis család az új, saját házikóba. Az is nagy szó, és Isten gondviselését mutatja, hogy nem volt szükségünk kölcsönre, hitelre, hanem a rengeteg áldás által készülhetett el a kis lak... a hatalmas, gondozatlan kerttel, ami napjainkban egyre csak szépülget. Nem tudom, meddig leszek munka nélkül, de ameddig otthon lehetek, foglalkozhatok a saját kis birtokunk rendbetételével és a kis családdal... nagy ajándék ez! De nem is tudom elképzelni azt az életet, hogy egész nap csak otthon ülök, és nem csinálok semmit... azt hiszem, ez nem lenne méltó Isten nevéhez, azaz nem lenne keresztyéni. A Biblia azt is írja, hogy "aki nem dolgozik, ne is egyék" (Thesszalonikai 2. levél , 3. fejezet, 10. vers). S hogy a helyünkön vagyunk, biztosak lehetünk Isten további áldásai által: folyamatosan kapjuk a kerthez való különböző gyümölcsbokrokat, és a kapcsolatunk az utcabeliekkel is nagyon jónak mondható.

Lelki oldalról fontosak és megerősítőek az új kapcsolataink; hogy elfogadnak, szeretnek bennünket a hitünkkel együtt, kitartanak mellettünk, és támogatnak, amiben csak tudnak... Isten a helyünkre tett, és nekünk itt, a saját kis házikónkban, az utcában kell szolgálnunk Őt. Sokat jelent, hogy végre a saját házunkkal, kertünkkel foglalkozhatunk; nyugodtabb lett az életünk, mert nem kell harcolnunk semmi olyan dolog ellen, ami nem fér bele az életünkbe. Persze nem vagyunk tökéletesek, mi is hibázunk, és akarva - akaratlanul beleeshetünk olyan helyzetekbe, amik megalkuvást kívánnak. Mi azonban harcolni szeretnénk - és kiállni Jézus mellett.

Szabadságról írtam: mert szabadok vagyunk. A saját kuckónkban és olyan környezetben élhetünk, ahol nyugalom van; szeretet és elfogadás, megértés vesz körül bennünket, és nem kell folyamatosan harcolnunk a hitünkért, a megalkuvások ellen. Aztán hogy hogyan tovább, csak Isten tudja: mikor ad munkahelyet, és hol... természetesen a magam részét megteszem. Azt azonban fontos kiemelnem, hogy Isten ilyen körülmények között sem feledkezik meg rólunk, és nem szenvedünk hiányt semmiben.

Ilyen Isten a mi Istenünk...!