Van egy nagyon drága és gazdag leánykánk, aki a mai napon 17 hónapos. Gazdagsága arra a mondásra alapozható, hogy aki korán kel, aranyat lel... ő feltehetően minden nap arannyal tér nyugovóra nap végén, mivel szinte mindig ő az első, aki magához tér közülünk a hosszú éjszaka után. S mivel ez úton gazdagsága felbecsülhetetlen, éppen ezért drága is... Lucánk jelentkezik.

Éjjel már nem annyira hangos, aktív, s hozzávetőlegesen fél hét környékén kel fel, amit mi csak néhány másodperc lemaradással követünk. Ugyanis vagy a hajunkat piszkálgatja, vagy a lábát kidugva rugdossa a fejünket, ha elérhető közelségben vagyunk - így biztosítva, hogy ne csak ő legyen ébren ilyen korán, ezáltal unatkoznia sem kell. Andris "természetesen" kimarad ezen jó dolgokból, s ő kb. egy óra késéssel, szép kényelmesen ébred és kel fel.

Amint sikeresen felkeltett minket, jó darabig kitűnően eljátszogat a járókájában, játszik a játékaival, s ha hosszú idő után elkezdi unni magát, szépen módszeresen kidobálgat mindent. Ezek után kikerül ő is a helyéről, kicsit szabadlábra engedjük, örömmel tipp- toppozik, szaladgál, s ekkor már Andrist sem hagyja nyugton... öltözéskor pámm - pámmozik (anya vidám éneklése hatására: "bújj bele Luca, pámm - pámm), ügyesen nyújtja kezét - lábát, és hozz a szandálját, cipellőjét.

Reggelizéshez készülődvén örömmel segít: nagy boldogan segít teríteni, csak közben elfelejti, hova kell tenni az előkét, tányért és egyéb hozzávalókat. Meg kell jegyezni azt is, hogy nagyon ügyesen imádkozik (etetőszékbe kerülve azonnal összeteszi kezeit imádkozásra, ilyenkor halandzsázik is valamit), egyedül eszik - iszik (igaz, eléggé maszatos és nyakig ragacsos lesz a végére, de egyedül táplálkozik - ha a kezébe adjuk a poharat, időnként leönti magát, de már több megy a megfelelő helyre, mint mellé), úgyhogy a maga módján, de egyre inkább önállósodik.

Reggeli után szabadjára van engedve, ilyenkor nagy sebességgel irány a homokozó, és legalább fél óráig ott is marad. Andrissal néha összekapnak (általában Andrisunk kisajátításai révén, vagy jól összeszórja hugicát), és vannak azért esetek, amikor hugi sem hagyja magát... a homoklapátolás is kiválóan megy már.

Egyébként nagy cinkosok, mert minden tiltott dologban nagy cinkosok ők ketten: ilyenkor nincs veszekedés, hajbakapás, egymás piszkálása, hanem tökéletes egyetértésben (és csendben!) tevékenykednek. Ezek jellemzően az esővizes vödörben pacsálás, apa homokjának szétszórása (leendő gyerekszoba részére fenntartott homokkupac), a gumicsizma teletömködése minden apróbb és nagyobb kaviccsal... tudnak ők együtt is játszani, ha úgy hozza a szükség...

Ebéd közeledtével kézmosáshoz szalad a fürdőszobába, ott ügyesen tartja kis kezeit mosásra, szappanozza, letörli, majd az etetőszékhez rohan, és kéredzkedik a helyére.  Egyéb esetben is ha meglát, megfogja a térdünket, és kedves, kérő, elbűvölő mosollyal "fff" hangok mellett kéredzkedik fel karjainkba, ölünkbe. Padon ülve nem hagyja ki a lehetőséget, hogy felkérje magát, és leülhessen mellénk a padra... a másik kedvence a babakocsiban üldögélés: felmászik, és üldögél benne sokáig, mint egy kis hercegnő.

A bilizés egyre nagyobb sikerekkel zajlik. Szépen megül rajta akár könyv nélkül is hosszabb ideig, de ha egyszer rájön, hogy nem akar többet üldögélni, akkor már nem lehet visszaparancsolni. Ilyenkor huncut mosollyal vigyorogva elrohan, bár ezt más esetekben is előszeretettel alkalmazza... időnként eredménye is van az üldögélésnek, de sok esetben inkább máshová sikerül - ilyenkor nagy nyögésekkel, kiáltásokkal mutatja az elkövetés helyét és a nyomokat.

Nagyon érzékeny és együttérző ez a kis csepp lányka: ha valaki sír, lekerekedik a szája, "si, si" hangok mellett ő is elkezd sírni - akár Andris folyatja könnyeit, akár a szomszédban valaki. És persze hiába mondjuk neki, hogy majd meg fog nyugodni, majd nem fog sírni... Lucánk rázendít. Néha annyira nem mókás, mikor Andris "megérdemelten" (büntetés hatására) sír, és Luca is rákezd, de majd ez is elmúlik egyszer.

A söprű mindig motiválja, és előszeretettel elrohan vele, amikor próbáljuk megszerezni tőle. Azonnal elkezd söpörni, ha nyugton hagyjuk, és biztosítottak a lehetőségek erre, de egyelőre inkább szétsöpör, mint össze... mindenesetre aranyos látni, ahogyan próbálkozik! A mosogatógép pakolásában segít Andrisnak, pisi feltörüléséhez rohan a felmosóért - alakulgat a háziasság...

Szókincse folyamatosan bővül és gazdagodik. A "fá!" "fá!" jelenti azt, hogy beütötte magát, elesett vagy bármi egyéb, és fáj neki valami valahol. Ilyenkor meg kell puszilni, akár csak jelképesen is, mert addig "fá" - zik folyamatosan... (egyébként már tud igazi puszit adni - Anna szerint "természetesen" először én kapok) a "si" "si" a "valaki sír" mellett jelenti még (alkalomtól függően), hogy Andrisé. Mondja, hogy "nya", "nyanya" mint anya, ezt csúnya, nyögős hangon, ellenben a "pa", "papa", mint apa, kellemes lágy hangon hangzik. A "pa" egyébiránt az egyik kedvenc könyvének egyik oldalának közepén található cápa megtalálására is folyamatosan hangzik. Hosszan mutogatja, és ide mindig vissza kell lapozni a könyvnézés folyamán... arcainkkal továbbra is ismerkedik. "Sze" mint szem, "o" mint orr, "szá" mint száj - s közben majd kinyomja szemünket, nyomkodja orrunkat... az éhséget a "hammahamma", a szomjat az "inna inna" jelzi.

Alváshoz, a nap lezárásához közeledve az esti fürdést követi még a legyek levadászása. Ilyenkor hihetetlen lelkesedéssel rohangál, kiabál, és örömmel jelzi vissza egy - egy példány lecsapását. Olykor sikerül a légycsapót megszereznie, és csapkodni kezd mindenfelé... ezt nap közben is szokta tevékenykedni. Miután a maximális példány megdöglött / elszökött / lecsapásra került, jön még egy kis bandázás a matracon Andrissal: fordul a kocka, és Andris békésen tűri, amint Luca ráveti magát és harapdálja a háta közepét. "Luc, éhes vagy?", majd "Luc szeret engem!", s végül "Jaj, ne egyél meg, Lucaca!" a sorrend. Mindezek után pedig imádság következik, amikor is lányunk nagy sebességgel, elsőként helyeződik anya ölébe és teszi össze a kezét.

A konkrét elalváshoz egy kicsit sok idő kell, hacsak nem segítünk rá neki kézben tartással. Nagyjából négyszer - ötször "inna! "inna!" kíséretében követel magának némi innivalót, míg végül szépen lassan leragadnak szemei... ehhez pedig az kell, hogy legalább két végtagja kilógjon a járóka rácsai között. Valamelyik nap próbálkoztunk ágycserével, de nem sikerült - valószínűleg az is benne lehetett, hogy nem volt hol kidugnia a részeit...

Ilyen Lucánk mostanában...