Lucánk 21. hónapja

Megint egyre okosabb, értelmesebb és ügyesebb Lucáról írhatok. Annyira sokat változik most néhány hét alatt, hogy alig győzöm követni az eseményeket...

Főleg a beszédén látszik a fejlődés, de a türelme és belátása is sokat nőtt. Ha megkérem pl., hogy maradjon a helyén, mindjárt hozom mondjuk az ennivalót, s eltűnök a képből, már nem sír, hanem szépen várakozik a sorára. Nagy örömünkre egyre hosszabb és bonyolultabb szavakat is mondogat, már két - három szótagúakat is: (l)apát, tó(r)ta, stb.,. meg két szót össze is kapcsol (édesapa, Zsuzsa mama, pici Uca), igen, és magát nevén nevezi, mikor megkérdem: Ki rakta el ilyen ügyesen a játékokat a dobozba? - "Uca", böki ki büszkén. Ki kér még mézes kenyeret? - "Ucaaaa!!!" - kiáltja boldogan (vagy: "énnnn"). Azért leginkább még egy - egy szóval fejezi ki magát, például ha útját keresztezi egy csukott ajtó, addig kiabálja: "Aaaa - tóóóó! Aaa - tóóó!", amíg valaki szabaddá nem teszi neki az addig zárt utat. Vagy csak annyit mond, mikor a csipkebogyót szedegetem, és újabb bogyót pottyantok ki a kezemből véletlenül: "ISZ", és már hozza is boldogan, hogy a többi közé tesszük ezt IS. Mikor sorban állnak már Andrissal a kapunál, és indulnánk sétálni, felbukkanok végre babakocsistul, kinyitom nekik a kaput, kiáramlanak, Luca megjegyzi közben: "bábá, isz", vagyis a baba is jön velünk. Ha megkérdem, mi a baj, miért sír, annyit felel rendre: "Andis". Hát, ennél nagyobb bajod ne legyen az életben, kis Lucánk! I ?I ? - tudakolja ujját odamutatva (=mi?), mikor a képeskönyvben ismeretlen dologgal találkozik, vagy csak hallani szeretné újra, hogy zöld, mackó, kutya, néni stb.

Luca nagyon tudja, mit akar, de legfőképpen azzal van tisztában, hogy mit NEM akar - s ezt élénken hangoztatja is. Rettenetes az akarat - és hangereje a kincsemnek... az akaraterővel nincs is bajom, de a hangerő olykor próbára teszi a dobhártyámat, múltkor valóban meg is fájdult a fülem, mikor felvettem a bömbölő Lucát, és két percig egészen közelről érezhettem hangszálainak rezgését:) Különösen éjjel kellemes az ágyam végében, közvetlen a fejemnél hangoskodó Luca hangjaira ébredni, s ebből az utóbbi időben bőséggel részesülhettem (különösképp, mióta Bernát már végig alussza az egész éjszakát).

Azért az jóleső érzéssel tölt el, hogy általában hamar megnyugszik Lucánk, és mire én felébredek a hosszas megnyugtatás következtében, ő már éppen visszaalszik. Eddig csak azt kiáltozta sírás közben kétségbeesve, hogy "anyaaa, anyaaa", meg esetleg még: "apaaaa, apaaaa", most kiegészült mindez "Andis, Andis"- sal meg "Bee - tiii" - vel is, szóval az egész családot felsorolja, ha valami gondja van (például a kiságyban kell maradnia és aludnia, vagy egyéb hatalmas problémák). A napokban történt, hogy délutáni altatáskor (aminek ideje rohamosan lecsökkent, a kezdeti másfél óráról kb. fél - háromnegyed órára, mármint az elaltatási kísérletekre szánt időre gondolok), szóval egy ilyen alkalommal Bandi papa is jelen volt, sőt, ő aludt el leghamarabb (hogy Luca hangereje mellett erre hogyan volt képes, máig rejtély számomra), Luca akkor a családi felsorolásba őt is bevette, méghozzá nagyon tapintatos módon. a mi nevünket a szokásos hangerővel üvöltötte kétségbeesetten, mikor mindenkit felsorolt, suttogva hozzátette, hogy "papaaaa", mivelhogy Papa addigra már aludt...

Luc egyre inkább kezdi igényelni, hogy részt vehessen mindenben, amiben Andris is, nemrégiben egy egész nagy adag pogácsát ő pakolt bele a tepsibe, méghozzá egészen ügyesen, majdnem mindegyik pogi felismerhető maradt, no meg a panírozás is érdekli (egyelőre a liszt felcsipegetése, és elfogyasztása miatt); tegnap, míg én pár másodpercre elfordultam, és Andrissal belemerültünk a festegetésbe, ő igen jóízűen belekortyolt a szép kékeszöld temperás vízbe. Olyan élvezettel kortyolta, mint bármilyen más innivalót, ezért sem esett le elsőre, hogy gond lehetne, mert ilyen hangosan csak azt szokta inni, ami valóban finom és ízlik neki. Meg is sértődött, mikor elvettem tőle a csodálatos "italt", sőt, festeni sem volt hajlandó tovább.

Szóval ennyit változott az elmúlt időszakban középső kis lurkónk... mostanság vele vagyok legtöbbet, és nagyon szeretem csak nézni, nézni őt és egyszer csak megölelgetni, elkapni és dögönyözni, s aztán a nagy orcájára egy cuppanós puszit nyomni. Láthatóan ő is szereti az ilyesmit... remélem, még sokáig így lesz (ebben a pillanatban, mikor ezt leírtam, megjelent Luc és az ölembe kéredzkedett, ami csak azért csoda, mert kereken hajnali fél öt van még csak... kis megszeretgetés után viszem is az ágyikójába vissza).