Időnként talán szükséges lehet, hogy félretéve minden dolgunkat megálljunk a
hétköznapokban, és egy kicsit elgondolkozzunk magunkon, az életünkön, és
mindazon, ami körbevesz bennünket, amiben élünk. Szükséges lehet, hogy néha
megvizsgáljuk magunkat: merre tart az életünk, milyenek
vagyunk, és milyenek szeretnénk lenni; mit csinálunk rosszul, és hogyan
élhetnénk jobb, teljesebb, értelmesebb életet. Azaz: mindannyiunknak
szüksége lehet és van a változásra...

Ahhoz, hogy tudjunk változni, néhány fontos dologra szükségünk van: kell,
hogy alázatosak legyünk, és lássuk magunkat, beismerjük a hibáinkat, a
gyengeségeinket - s ha kell, bocsánatot is tudjunk kérni. Szükségünk van
az akarásra, hogy a felismert dolgokon akarjunk is változtatni, ne maradjon
a felismerés üres felismerés, hanem legyen következmény, változás.
Szükségünk van célokra, hiszen célok nélkül nem tudjuk, hova igyekszünk,
miért küzdünk, harcolunk. És nem utolsósorban szükségünk van magára Istenre
is...

Megtérésem előtt is előfordult, hogy néha magamba szálltam, elgondolkodtam
magamon, és értékeltem az életemet, a dolgaimat, a viselkedésemet. Sok
esetben sikerült felismernem a gyengeségeimet, a hibáimat, és félig - meddig
megvolt bennem az akarás, az elhatározás, hogy na most már megváltozok,
elég volt az eddigi életemből, szakítok azokkal a dolgokkal az életemben,
amik nem visznek előre, vagy úgy egyáltalán semerre. Volt tehát némi alázat,
volt valamekkora akarás, megvolt a cél, hogy másmilyen leszek, és milyen
területeken szeretnék változást az életembe. Azonban valami hiányzott:
maga Isten... hittem magamban, hogy képes leszek változni, elhagyni a rossz
szokásaimat, és fog menni egyedül. Bevallom, többször nekifutottam - és
mindig elbuktam, visszaestem, és folytatódott minden tovább. Hiába szálltam
magamba, volt meg az elhatározás, a cél: a magam erejéből nem sikerült
megváltoznom, csak sodródtam tovább... Isten nélkül nem ment.

Az igazi és tartós, végleges változás akkor kezdődött el bennem, amikor
elfogadtam Jézust Megváltómnak; elhittem, hogy Ő valóban meghalt értem, a
bűneimért a kereszten, és van a bűneimre bocsánat. Az összes elkövetett
bűnömet önként, ártatlanul magára vette, és meghalt helyettem, értem a
kereszten! Hogyan szerethet engem Valaki ennyire? És hogyan szerethet
Téged is, és minden embert Valaki, Akinek annyira fontos vagy, annyira
szeretett, hogy a Te bűneidért is meghalt? Nem volt kötelező, senki nem
kényszerítette, hanem önként, az irántad érzett szeretetből halt meg
Jézus a kereszten! Pedig mondhatott volna nemet. Mondhatta volna, hogy nem
teszem meg, mert nem érdekel, mi lesz az emberekkel. Nem érdekel, mi lesz
Veled, csináld csak a dolgaidat, járj a bűnben, a sötétségben, és majd
meglátod, mi lesz a következménye. Nem... Jézus szeret Téged, és azt
mondja: gyere, kövess engem. Nézz a keresztre, lásd, mennyire szeretlek,
és mennyire fontos vagy nekem. Számítok Rád, nem felejtettelek el. A
bűneid nyoma itt van a kezeimen és a lábaimon: a szögek helye, amivel
felerősítettek arra a keresztre, amin érted, miattad, a Te bűneidért
haltam meg. Nem kényszerből tettem, hanem azért, mert szeretlek...
szeretlek...! És ha elfogadsz engem, követsz engem, örök életet adok
Neked... nem pénzért vagy ajándékért. Nem kell adnod semmit érte. Csupán -
gyere, fogadj a szívedbe, és kövess engem!

Jézus, segíts... ezt súgom, amikor újra és újra magamba nézek és
megvizsgálom, honnan jövök és hova tartok. Megvizsgálom a dolgaimat, és
meglátom, mi az, amit rosszul teszek, tettem az utóbbi időben. Mi az, amin
változtatnom kell. Látom, hogy csúnyán beszéltem, indulatos voltam, nem
segítettem, amikor szükség lett volna rá(m). Elítéltem embereket egyes
dolgaikért, negatív, kritikus voltam, és nem tudtam támogatni azt, akinek
szüksége lett volna erre. Nem tudtam csendben maradni, sokat kiabáltam
Andrissal, nem tudtam őt elfogadni olyannak, amilyen. Sok időt elpazaroltam
olyan honlapok, hírek nézegetésével, olvasásával, amik nem építenek, sokkal
inkább rombolnak. Mellette pedig eléggé elhanyagoltam a blog írását, ami pedig
azért indult, hogy tudjunk vele építeni másokat... és még sorolhatnám, mert mivel ember vagyok, én sem vagyok
tökéletes... hiába követem Jézust, attól még nem vagyok hibátlan, és jelen
van a bűn az életemben valamilyen mértékben. Ami viszont a korábbi életemhez
képest egy új lehetőség a számomra, az az, hogy kérhetem Jézus segítségét és
bocsánatát... mert Ő megbocsát. Megbocsát, mert annyira szeret Téged...
engem... mindenkit!

Jézus nélkül nincs változás. Nélküle, saját erőből nem tudunk jobbak lenni,
hiába is igyekszünk, hogy felhagyunk régi, rossz dolgainkkal, szokásainkkal.
Önerőből nem fog menni, hiába próbálkozunk... csak Jézus segíthet, csak
Őáltala lehet változás! Az alázat, az akarás és a cél önmagában nem
elegendő.

Jézus segítségét kérem, hogy hozza felszínre a gyengeségeimet, a hibáimat.
Kérem, hogy Ő mutassa meg, milyen vagyok, és milyennek kell lennem, merre kell
továbbmennem az életben. Min kell változtatnom, hogy jobb, szebb, értelmesebb
életem legyen - mert erre vágyom: értelmes, lelkiekben gazdag életre, szoros
kapcsolatban Jézussal, az én Megváltómmal! És ha Ő rávilágít egy - egy
hibámra, bűnömre, akkor legyek kész változni, változtatni... Ő mindig
meghallgat és segít, Vele lesz változás...!

Gondolkodtál - e már azon, milyen az életed? Mi az, amin esetleg változtatnod
kellene? Próbáltál már elhagyni egy - egy rossz dolgodat, szenvedélyedet,
amihez később visszatértél? S mi lenne, ha mindezt megpróbálnád Jézussal?