A mai bejegyzés egy létező helyzettel kapcsolatos kérdés köré épül: Mit szólnál, ha megtudnád, hogy a munkatársaid nem szívesen látnak Téged a munkahelyeden, és azon fáradoznak, hogy eltávolítsanak a cégtől?

Egy kicsit furcsa és összetett kérdés ez, de sajnos sok helyen, sok emberrel megtörténik, hogy tenné a dolgát lelkiismeretesen, becsületesen, törekedve rá, hogy minél inkább megfeleljen a főnökének; a munkatársai azonban próbálnak keresztbe tenni neki, rossz hírét kelteni, hogy egy idő után a nyomás és a stressz hatására felmondjon. Persze szemtől szembe megy a jópofi, az ember háta mögött viszont megy az áskálódás... egyrészt kérdés számomra, miért nem lehet őszintének lenni, miért zavar sok embert, ha valaki próbálja tisztességesen végezni a feladatát, és miért irigyek az emberek, de most nem ez a fő kérdés, hanem az, hogy ki hogyan kezeli, kezelheti ezt a helyzetet?

Általában az ember nagyon ki tud akadni az igazságtalanságon, a bántásokon és azon, hogy vannak olyan emberek, akik a "halálát" kívánják. Erre az ember vagy kiadja magából a dühét, a haragját, az elkeseredettségét, s ezért egyre inkább elviselhetetlennek tartják a munkatársai, vagy eltemeti magában ezeket a dolgokat, amik vagy halmozódnak és előjönnek később valamikor, kirobbannak az emberből, vagy nem. A lényeg, hogy ott dolgozik mélyen legbelül, és nagyon tudják mérgezni az embert...

Én - keresztyénként - csak mosolyogni tudok magamban (hiszen én is ebben a helyzetben élek mostanában), és nagyon erősít az, hogy egyeseknek nem tetszem. Erősít és bátorít, hogy némelyek azon fáradoznak, hogy ne dolgozzak ott, ahol vagyok... az egyik fő gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy minél több jót és szépet tesz az ember, annál több lesz az ellensége; olyan emberek, akik irigykedve néznek rá, hogy ez az ember másmilyen, máshogyan végzi a munkáját, másképpen áll a dolgokhoz, és van egyfajta értékrendje. A másik - és sokkal fontosabb! - gondolatom pedig az, hogy Jézus csak jót cselekedett, nem ártott senkinek, mégis mennyi ellensége volt, mennyien kívánták a halálát... és mégis Ő győzött: miután keresztre feszítették és meghalt, feltámadt a halottak közül, és most bennünk, keresztyénekben él...!

Ha egyszer majd elmegyek a cégtől, nem azért teszem, mert vannak rosszakaróim, akik áskálódnak, a hátam mögött ártanak nekem, miközben az arcomba vigyorognak. Engem pont ők, az ő viselkedésük erősít, miközben Jézusra nézek hálával, hogy lehetek valaki: ha már piszkálnak, akkor felfigyeltek rám.. akkor nagy lehetőségeim vannak...erős vagyok, mert ők erősítenek, és mert Jézus velem van!

Ha egyszer majd elmegyek, magam miatt megyek: Jézusért, a hitemért, a családomért. Ha ezek a területek sérülnek az életemben, akkor valóban nem sok keresnivalóm van itt. Hiába a munka, a pénz, a mindenféle levont járulékok. Nem ezek a fontosak - hanem ami belül van. De addig is míg itt vagyok, teszem a dolgom...

Üzenet ez mindazoknak, akik a vesztemet kívánják a cégnél. Köszönöm, hogy - akaratlanul is - erősítést, bátorítást kapok "munkátok" által!

(Következő bejegyzésünk "Kis hálaadás" címmel december 8. - án, szombaton 11. 17 - kor fog megjelenni.)