Összecsapnak a hullámok

Tudnunk kell, hogy keresztyénként sem rózsaszín az élet: vannak problémák, nehézségek, amik minket sem kerülnek el - a Biblia sem ígér gondtalan, felhőtlen életet... azonban ilyenkor is fordulhatunk Istenhez, kérhetjük az Ő segítségét, jelenlétét, hogy együtt tudjuk átvészelni a nehezebb időszakokat. Most, az új év elején rám köszöntött egy ilyen, de tudom és hiszem, hogy Isten segítségére most is számíthatok, és nem vagyok egyedül...!

A leginkább felkavaró édesanyám állapota: sajnos az orvosok sem tudnak rajta segíteni, így fel kell készülnünk rá, hogy nemsokára már nem lesz közöttünk. Vajon mi a rosszabb: a váratlan halál, vagy az, amikor van időnk felkészülni...? Nehéz, de jelen esetben nem is fontos kérdés. Ami számít, az az, hova fogunk kerülni a halálunk után, ezt pedig az dönti el, hogyan élünk, éltünk itt a földön, kapcsolatba kerültünk - e Jézussal, Aki meghalt helyettünk a kereszten a mi bűneinkért...? Nem mindegy, hogy az örök élet és a boldogság, vagy az örök kárhozat, a szenvedés vár ránk... és akkor lennék kicsit "nyugodt", ha jó helyen tudhatnám édesanyámat, és biztos lehetnék benne, hogy találkozhatok még vele - egy másik, csodálatos helyen. De nem dönthetek helyette, ugyanakkor sosem tudhatjuk, mennyi időnk van még dönteni... és ez az ő helyzetében egy kicsit leterhelő. Önmagában a halál is az, de ha megvan a bizonyosságom, hogy ezzel nincs mindennek vége, és egy másik helyen folytatódhat minden; találkozhatok mindazokkal, akik Jézus mellett döntöttek még idelenn a földön (és én is oda kerülök), akkor a viszontlátás örömével búcsúzhatok.

Munkahely tekintetében a tisztesség, becsületesség kérdése forog kockán, közvetve pedig a munkahely elvesztése. Nem mindegy, mit és hogyan, milyen szívvel végzünk, és az sem mellékes, hogy engedünk - e megalkuvást az életünkben; elfogadunk - e a Jézusba vetett hitünkkel ellentétes helyzeteket, dolgokat. Előbb - utóbb lépni kell valamit, bár hogy őszinte legyek, ennek kimenetele érdekel most legkevésbé - mindenesetre ott lóg a levegőben ez is.

Hosszú idő után most már jó lenne befejezni az egyetemet is. Érkezett egy kedves felszólítás, hogy kezdjek végre valamit magammal és a tanulmányaimmal... önmagában ezzel annyira nem is lenne baj. Ami viszont fokozza a dolgot, hogy immár a negyedik diplomatémám ugrik, most a megfelelő információmennyiség hiánya miatt... ez azt jelenti, hogy nagyon gyorsan új témát kell keresnem és találnom; olyat, amit röpke négy hónap alatt el tudok készíteni a munka és a három lurkó mellett... ehhez pedig új konzulensre is szükségem van, aki kellőképpen rugalmas, és lát fantáziát ebben a gyorstalpaló dolgozatkészítésben, nem pedig élből elutasít. Ugyanis a felszólítás elég szigorú, és ha most nem fejezem be az egyetemet, ugrott a 8 évem... és a két szakirányom. Hogy mennyi hiányzik az államvizsgához? A szakdolgozat (leadási határidő április közepe), egy statisztika vizsga (határidő május közepe), a szakdolgozatvédés és maga az államvizsga (június közepe), emellett pedig egy középfokú nyelvvizsga (jelenlegi ismeretem nulla), mely meghatározott ideig tehető le az államvizsga után (talán két év). Ha összejön, zsúfolt időszakom lesz...

Bízom Istenben és az Ő kegyelmében. Tudom, hogy nála nincs lehetetlen, és azt is, hogy akármi lesz, Ő a legjobbat hozza ki mindebből, és nem hagy magamra ebben az időszakban sem. Istenem, ha Neked kedves... tegyél csodát, hogy ismét megtapasztalhassuk a Te szeretetedet!

A következő bejegyzésben a mostani előretekintés után egy kicsit visszatekintünk az elmúlt évre; megjelenése hétfőn várható.