... és még nem volt időm teljesen felfogni, mert azóta is csak a munka, a munka, a munka. De erőteljesen közelg a pihenés ideje...!

Mi történt tavaly? Talán annyira nem volt mozgalmas, mint a tavalyelőtti év, legalábbis most visszatekintve mintha. Bár az is lehet, hogy kellőképpen fáradt vagyok a gondolkodásra, emlékezésre - mindenesetre próbálkozom.

Két nagy eseményt mindenképpen meg kell említenem: az egyik, hogy ismét dolgozó ember lettem, lett egy munkahelyem, van munkám. És azt hiszem, ez önmagában is egy hatalmas csoda, mert egy nagyon szegény, elmaradott régióban, ahol majdnem a legnagyobb arányú a munkanélküliség az országban, nem könnyű munkáltatót találni (ráadásul olyat, aki nem hajtja el az embert a próbaidő lejárta előtt). Természetesen panaszkodhatnék, mert az ember mindig talál rá okot, és mivel tökéletes ember nincs, így tökéletes munkahely sem létezik (azaz problémák mindenhol vannak), de inkább hálás vagyok Isten újabb ajándékáért, csodájáért az életünkben. A másik csoda és ajándék kis Bernát megszületése, aki majdhogynem pontosan, és minden probléma nélkül csöppent bele a világunkba és a mi kis életünkbe. Eleinte alig tűnt fel a jelenléte, mert a szekrény tetején tanyázott a kosarában, és szinte semmi hangot nem adott - a testvérei se foglalkoztak vele túlzottan; kicsit furcsa volt, hogy van egy harmadik lurkónk is, ennek ellenére ugyanolyan a zajszint a házikónkban, mint amekkorát a kettő tevékenységei által megszokhattunk.

Egyelőre még nem vagyok túl boldog tőle (viszont nagyon az leszek, ha végeztem vele!), de az év vége felé utasítottak, hogy fejezzem be az egyetemet. Ez most kissé leterhel, de valahol örülök is neki, mert már ideje lenne lezárni életem tanulásra kötelezett szakaszát... amúgy is tele vagyok tervekkel, ötletekkel, hogy mit csinálnék, miket valósítanék meg, csak éppen az egyetemi tennivalók gátolnak benne - mert most a tanulásnak van itt az ideje...

A tavalyi évhez tartozik még, hogy sok tervezgetés, munka és időráfordítás után a kertünkben egy kis területen végre elkezdhettünk termeszteni magunknak. Beköltözésünk előtt legalább 15 évig parlagon volt a terület, tele akáccal, náddal, szeméttel, törmelékkel; és nagy eredmény, hogy beindult a zöldségtermesztés! Volt a kertben retek, borsó, paradicsom, patisszon, tök, petrezselyem, spenót, és a gyerekek (illetve leginkább a legnagyobb Andris) nagy boldogan segítettek néhány dologban. Mindig is vágytunk arra, hogy termeljünk magunknak, próbálkoztunk is korábban máshol, de ez volt az első olyan év, amikor tényleg a saját kertünkben növekedtek a zöldségfélék... természetesen tervezzük a folytatást, a művelésbe egyre nagyobb területet szeretnénk bevonni (2000 m2 nagyságú a birtok) szépen apránként. Nagy ajándék, hogy ásott kút is van a kertben...

Természetesen negatív események is történtek: édesanyum folyamatosan egyre rosszabb állapotba került, s tart ez a mai napig is. Leterhelő ez is számunkra, de hálásak vagyunk, hogy régóta együtt tud élni a betegségével, és még köztünk van; van lehetőségünk látni őt, beszélgetni vele és erőt meríteni a harcaiból, az élni akarásából. Nem tudhatjuk, mennyi ideje van még hátra, de addig is közöttünk van, és segíthetünk neki, imádkozhatunk érte - és azért is, hogy megismerje Jézust, és elnyerje az örök életet.

Sok egyéb más is történt az elmúlt esztendőben velünk, de az tény, hogy lelkileg nagyon erősítő volt az elmúlt időszak: megtapasztalni a számtalan apró csodát, gondviselést, útmutatást, amit Istentől kaptunk... és az idei évben is Őt szeretnénk követni, az Ő útjain szeretnénk járni - akármi vár is ránk.