Sok ember izgatottan, feszülten, esetleg aggódva, félelmekkel telve várta, hogy mi fog történni  december 21. - én. Sokan élték tovább a megszokott kis életüket, közben azért időnként arra gondolva, hogy talán tényleg vége lesz mindennek. Néhányan bunkerekbe menekültek a föld alá, jó páran tartós élelmiszereket halmoztak fel, Amerika egyik államában iskolaszünetet rendeltek el. Sokan próbáltak felkészülni arra, amiről nem sokat lehetett tudni: hogy pontosan mi fog történni, hogyan lesz vége a világnak, és hogyan lehet kivédeni, elkerülni.

A Biblia tükrében vizsgálva a világ végét, én nem december közepére vártam ezt az eseményt. A Biblia ugyanis azt írja, hogy csak Isten tudja, mikor lesz vége mindennek; mikor fogy el a kegyelmi idő - az az idő, ameddig még van lehetőségünk Istenhez fordulni, megbánni bűneinket, és elfogadni Jézust Urunknak, Megváltónknak. Ebben élve és ebből kiindulva csak Isten; az, Aki alkotta az egész világot, csak Ő tudhatja, mikor lesz mindennek vége... én, halandó ember nem tudhatom. Nem tudhatja a feleségem, a gyerekeim, a barátaim, az iskolai padtársam, és senki sem, hiszen előttünk, emberek előtt ennek ideje rejtve van. Egyedül Isten tudhatja, mikor lesz elég...! Így én sem várom időpontra: évre, hónapra, napra, mert nem tudhatom, mikor lesz vége a világnak. De nyitott szemmel járhatok a mindennapokban, és láthatom az előjeleket...

A Bibliában "az utolsó idők" kifejezés jelöli a világ végének eljövetelét. Ennek előjelei pedig a Bibliából idézve: "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó időkben nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárok, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátlanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői." (Timótheushoz írt 2. levél, 3. fejezet 1 - 4. vers).

Kicsit kinyitva a szemünket, ha körbenézünk, mit látunk? Ha magunkba nézünk kicsit, mi milyenek vagyunk?

Elsősorban az ember van a középpontban: az, hogy neki, nekem, neked jó legyen, mindent megkapj, megszerezz; nem érdekes, milyen áron, csak meglegyen. Nem számít, hogy mások mit gondolnak, éreznek; az embernek kell mindaz, amit magának gondol - akár minden áron. Nem számít se a szeretet, se a tisztesség, se a más; csak én, az ember számítok, ezt sugallja a világ, a környezetem. Bedőlhetek neki - vagy lehetek erős, és láthatok tisztán...

Egy másik helyen a Bibliából: "Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; lesznek éhségek és döghalálok és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.... Ha valaki azt mondja akkor nektek: íme itt van a Krisztus vagy amott, ne higgyétek, mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak és nagy jeleket és csodákat tesznek, olyannyira, hogy elhitessék, ha lehet a választottakat is."

Vannak - e háborúk napjainkban? Nő - e a feszültség pl. a Közel - Keleten; mi a helyzet Irakkal, Iránnal - és az Egyesült Államokkal? Pusztít - e földrengés mostanában, éheznek - e emberek milliói? Ha nyitva tartom a szemem, tudhatom és láthatom hogy igen, ebben élünk, ez vesz körbe bennünket.

"Azért ha azt mondják nektek: Íme a pusztában van; ne menjetek ki. Íme a belső szobákban: ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egész napnyugtáig: úgy lesz az ember Fiának eljövetele is." (Máté evangéliuma 24. fejezet, 7. vers)

Egyszerre lesz vége mindennek; az egész Földnek, és minden életnek. Nem lesznek túlélők, hiába a bombabiztos bunker, a több heti tartós élelmiszer. Ha Isten haragja lesújt, semmi sem ment meg bennünket...! Senki nem menekülhet...

Most túléltünk egy újabb világvégét. Lehet, hogy túl fogunk még élni néhányat, de az egyetlent, az igazit, amikor Isten azt mondja: elég, és nincs tovább, eddig volt lehetőségetek hozzám jönni, azt már nem ... hiába is kapálózunk és szeretnénk tovább élni, megmaradni; hiába a megbánás, akkor már késő lesz. Akkor már nem lesz lehetőségünk - semmire...

Nem tudjuk, nem tudhatjuk, mikor jön el ennek az ideje. Az egyetlen, az igazi világvége, amikor már minden mindegy lesz, és senki sem menekülhet... itt van a nyakunkon; láthatjuk az előjeleket, ha nyitott szemmel járunk, és elgondolkodunk a Biblia szavain. Most még van időnk gondolkodni. Most még van lehetőségünk Istenhez fordulni. De már nem sokáig... hirtelen a semmiből, egy pillanat alatt vége lesz mindennek. Amikor már késő lesz gondolkodni...

Isten szeret minket. Adott még lehetőséget, hogy Hozzá forduljunk, van még egy kis idő. Megmutatta, hogy Ő valóban Isten, és Ő a legnagyobb. Sokkal nagyobb, mint egy maya naptár vagy egy egész nemzetség, és csak Ő tudhatja, mikor lesz elég, meddig tűr bennünket. Szeret minket - hiszen elküldte Jézust, az Ő egyetlen Fiát, Aki a mi bűneinket magára vállalva halt meg a kereszten. Helyettünk, értünk, hogy nekünk Általa örök életünk lehessen. A világvégét nem kerülhetjük el, de Jézus személye által döntődik el, mi lesz velünk a halálunk után... mert egyszer mindannyian meghalunk. És talán nem mindegy, hova kerülünk... Jézus a kulcs!