Nagyon sokszor elhangzik ez a hétköznapjainkban, a környezetünkben: "jókor voltam jó helyen"... vajon megyünk-e ennél tovább, vagy itt megállunk a gondolkodásban?

Keresztyén emberként nem hiszek a véletlenekben. Nem tudom feltételek nélkül elfogadni, hogy csupán "szerencsém volt", hiszen abban hiszek - és ezt tapasztalom meg nap mint nap -, hogy nincsenek véletlenek. Mindenben benne van, benne lehet Isten keze, munkálkodása, ahogyan Ő alakítja a dolgokat, az eseményeket, bár sokszor nem is vesszük Őt észre... ha viszont Isten van a háttérben, beszélhetünk-e véletlenről, szerencséről?

A munkahelyen amolyan nagytakarítás-féle van, és minden olyan építési és vegyiáru, ami esetleg már nem kapható sehol kereskedelmi forgalomban, lejárt szavatosságú vagy valamilyen korábbi bontási munkából származik, egy helyre össze van kupacolva, hogy módfelett kedvező áron elvihesse bárki a kiszemelt holmit. Két napja egyszer körbefutottam, voltak jó dolgok, de igazán nekem vagy a további építkezéseinkhez valót nem találtam. Ma kíváncsiságból (meg mert holnap kezdődik a kiárusítás) megint megtekintettem a kínálatot, ami nagy örömömre rengeteg festékkel, színezőanyaggal gazdagodott...

Miután sikerült végignyálaznom a kínálatot, és összeszedtem, ami érdekelt, rendkívül kedvezményes áron jutottam hozzá mindezekhez (spórolás legalább 3000 ft)... emellett - mivel segítettem átnézni a készletet - a beszáradt példányokat ajándékba megkaptam. Ezeket ugye az ember nem venné meg, nekem viszont a célnak így is tökéletes, azaz megint csak nyertem a dolgon...

Nevezhetjük véletlennek, hogy voltak az érdeklődésemnek nagyon is megfelelő festékek. Hogy kiárusítás előtt hozzájuthattam (holnap szerintem elkapkodták volna, és a beosztásomból fakadóan amúgy sem járok most erre egy hétig), és hogy igazán baráti áron... én azonban inkább hálás vagyok Istennek, hogy jó áron szerezhettem be kedvenc tevékenységem kellékeit... lehet menni festeni... meglesz a helye, úgyis készülünk Szerbiába.

A vadászzsákmány...