A pénz a minden...?

A mai világban jellemzően nem nagyon lehet megélni pénz nélkül, ezért ki így, ki úgy, de a többség arra törekszik, hogy valamilyen úton hozzájusson. De vajon minden-e a pénz megszerzése, valóban ez a legfontosabb az életünkben, és minden áron kell szereznünk?

A pénz nem minden, hiába is áll életünk, a mindennapjaink középpontjában. Nem vehetünk rajta igazi szeretetet, örömöt, boldogságot-az igazi dolgok, értékek nem fejezhetők ki pénzben, nem vásárolhatók meg. Hiába vagyok gazdag, egyszer meghalok, és a vagyonomat itt hagyom, nem viszem tovább...

Mit ér a pénz, ha:

- a hajszolása miatt megromlik a kapcsolatom Istennel? Nem fontosabb-e az, hogy tisztán tudjak megállni Isten előtt, és követni Őt, megalkuvások nélkül?

- eladom érte a lelkemet, és tisztességtelen dolgokba megyek bele annak érdekében, hogy minél több pénzem legyen? Nem fontosabb-e az, mi van belül, hogyan élem az életemet, milyen lelkiismerettel?

- állandóan rettegnem kell, mikor rúgnak ki, mikor szűnik meg a munkahelyem? Nem fontosabb-e az egészségem, a nyugodt, kiegyensúlyozott élet?

- az egészségem tönkremegy a munkavégzés folyamán? Nem fontosabb-e az, hogy minél több időt, évet tölthessek a házastársammal és a gyerekeimmel?

Nem azt mondom, hogy ne dolgozzon senki, hanem azt, hogy nem mindegy, milyen árat fizetünk a pénzért. Nem találom normálisnak, hogy a pénz kergetése közben eltávolodunk a családunktól, mert kevesebb idő jut rájuk, és tönkremegy az egészségem, aztán gyógyszerekre költhetem a rengeteg pénzt. Valahol nem normális, hogy először keresem a pénzt, aztán meg a miatta elvesztett egészségem helyreállítására, gyógykezelésére költök vagyonokat... arról nem beszélve, hogy sok esetben nem azt csináljuk, csinálhatjuk munkavégzés kapcsán, amit szeretünk, hanem bele vagyunk kényszerítve egy-egy helyzetbe, ketrecbe, és kénytelenek vagyunk tűrni, hogy el van nyomva az igazi személyiségünk, a belső értékeink. És így mennek el az éveink...

Dolgozni kell, mert aki nem teszi, az nem tud mit tenni az asztalra. Ugyanakkor el kell gondolkodni azon, hogy a munkavégzés mennyire vesz el a családomtól, mennyire megy az egészségem rovására... mert nem mindegy, hogyan éljük le az életünket.

Ha nincs munkahely, meg kell vizsgálni, miben vagyunk jók, miből tudnánk pénzt előállítani, és kísérletet tenni arra, hogy a saját főnökünk lehessünk, és azt csináljuk, amit szeretünk. Az élet ugyan nem arról szól, hogy mindig azt csináljuk, ami nekünk kedves, de fontos, hogy legyenek lehetőségeink erre is...

Érdemes mérlegre tenni a dolgokat: mit kell tennem, miről kell lemondanom azért, hogy a munkahelyen megfeleljek, és pénzt vigyek haza? Hogyan aránylanak az ebből következő jó és rossz dolgok egymáshoz?

Nemrég írtam a "Mától minden más"-ról. Ha felismerjük, hogy rossz irányba halad az életünk, vagy túl sokat áldozunk fel valamiért, érdemes elgondolkodni az "indulj el" mondaton. Merünk-e lépni, kockáztatni, és valami teljesen új dologba belevágni? Merjük-e otthagyni a biztosat a bizonytalanért? Merjük-e egy kicsit a saját életünket is élni? Merünk nagyot álmodni?

Az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy az Istennel és a családommal való kapcsolatomat nagymértékben befolyásolja a munkahelyem léte - sajnos erősen negatív a hatás. Egészségileg és szellemileg sem vagyok teljesen rendben az utóbbi hónapokban, köszönhetően a pozíciómnak... érdemes-e minden áron csinálni, mindent feltenni a munkáért, vagy érdemesebb-e a munkát, a biztos pénzt feltenni a mindenért: családért, egészségért, még sok együtt töltött időért?

Két nap múlva végre indulhatok, léphetek, hogy "mától minden más" legyen. Lejár a felmondási időm, és szabad ember leszek... átlagos szemmel nézve őrültség a biztosat feladni a bizonytalanért, de ha a biztosnak ekkora ára van, akkor inkább legyen a bizonytalanság. Mert nem a pénz a minden. Tudom, hogy Isten előttem jár, továbbra is terve van az életemmel, és nem vagyok rossz ember a szemében azért, mert merek lépni. Fontosnak tartom, hogy visszataláljak Hozzá. Nekem ez sokkal fontosabb, mint a pénz. És ha Neki kedves, a terveim, az álmaim, az elképzeléseim az Ő áldásai mellett bejöhetnek, és pénzt hozhatnak... de ha nem így lesz, akkor is tettem a családomért annyit, hogy többet vagyok velük, és a gyerekeimet minden este jóéjtpuszival búcsúztathatom. Ebből ugyan nem él meg az ember, de soha nem mindegy, mit tudok adni a családomnak-és itt nem csak a pénzről szól a dolog, mert nekik se csak erre van szükségük.

Mit ér a pénz, ha elszakít a családomtól; ha nem vagyok jelen igazán a gyerekeim életében? Mit ér a pénz, ha miatta betegeskedve élek évekig ahelyett, hogy egészségesen jókat játsszak, kacagjak, kiránduljak a gyerekeimmel, és lássam őket felnőni?

Nem mindegy, milyen az értékrendünk, és hogy mi van legbelül... a lényeg sokszor mélyen a felszín alatt van. Nem a munka ellen vagyok, hiszen én is munkában gondolkodok a továbbiakban-azonban nem mindegy, milyen árat fizetünk érte...