Mindig sok ötletem van azzal kapcsolatban, hogy mennyi mindent szeretnék átadni, megtanítani a gyerekeinknek... angolozni, hangszeren játszani, biciklizni, görkorizni, jégkorizni, tollasozni, olvasni, írni, számolni, a jó könyveket szeretni, fára mászni, úszni, csillagászkodni, vadvirágok nevét tudni,illemtudóan viselkedni, másokra odafigyelni, énekelni, imádkozni, engedelmeskedni, önállóan dönteni, a Bibliát alaposan ismerni, de leginkább Istent megismerni, a testvérünket mindig szeretni és megvédeni, sütni-főzni, rendet rakni, magunk után elpakolni, mások munkáját értékelni, festeni, rajzolni, kreatívkodni, időseknek segíteni, hálát adni mindig mindenért, bocsánatot kérni tudni, önuralomra törekedni, szeretni szavakkal, tettekkel... s még sorolhatnám...

...de ha csak egy hetem vagy néhány napom lenne tanítani nekik valamit, s emiatt alaposan meg kellene válogatnom, mit adok át nekik, hát ez a Húsvét üzenete lenne. Az, hogy kicsoda Jézus, miért is jött a Földre, hogyan élt, mit tanított nekünk, mit vállalt, hogyan szenvedett értünk, mennyire szeret bennünket, miért kellett meghalnia, és hogy végül feltámadt s utat készített nekünk Istenhez, hogy Vele mehetünk mi is.

Ezért már jó pár hete készítgetem elő őket mindezek befogadására: az utóbbi hetekben az Ószövetséget olvastam nekik, hogy hogyan is választotta ki Isten Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, (akiből Izráel lett, az Ő választott népe), s hogy hogyan kerültek Józsefen keresztül Egyiptomba, hogyan raboskodtak ott, hogyan készítette el Isten számukra a szabadulást... eljutottunk terveimnek megfelelően a páska-bárány történetéig (az Egyiptomból való kivonulás előtti éjszakán Isten utolsó, Egyiptomra mért csapása az volt, hogy azon az éjszakán meghalt minden elsőszülött az egyiptomiaknál, csak a zsidók házait kímélte, mert ott a megölt páskabárány vérét kenték az ajtófélfára. Másnap a fáraó végre elengedte Izráel népét a fogságból).

Ezekkel a történetekkel ismerkedtünk, foglalkoztunk egy ideje, s úgy terveztem, Virágvasárnap váltunk az Újszövetségre. Évezredes ugrással hirtelen Jeruzsálembe toppantunk, Jézus bevonulását ünneplő, hozsannázó tömegbe. Luca és Andris is lelkesen lengette a szép zöld papír-pálmalevelét és örvendezett.

Csütörtökig Jézus néhány példázatát és tanítását olvasgattuk, beszéltük át (hihetetlen, mennyi mindent jegyeztek fel a halála előtti napokban mondott tanításairól! S mennyire más értelmet nyer úgy olvasni ezeket a szavakat, hogy tudatában vagyunk: pár nappal később Jézus meghalt!)

Csütörtökön kovásztalan kenyeret készítettünk, bor helyett szőlőlével fogyasztottuk, elolvasva Jézus utolsó vacsorájának történetét Máté evangéliumából. Nagypénteken csendesedős napunk volt, meg szombaton is. Ők maguk hozták egyik képes könyvüket, ami Jézus haláláról és feltámadásáról szól, hogy nézegessük, beszéljünk róla. S ma reggelre maradt a feltámadás örömének megélése, apa felolvasta Márk evangéliumából, hogyan találtak rá az asszonyok az üres sírra.

Azt hiszem, az ő szintjüknek megfelelően sikerült átadnunk a lényeget... remélem, lesz még sok húsvétunk, amikor még bővebben és alaposabban beszélgethetünk ezekről a kérdésekről, addig is a mindennapokban éljük át újra és újra a megváltást, Jézus feltámadását, az egymásnak való megbocsátásban, a naponkénti újrakezdésben...