Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy elítélem, megvetem, lenézem a másként gondolkodókat. Nem arról szól, hogy én mindig így fogok hozzáállni a kérdéshez, és nem gondolhatom később máshogy a lakhatás (földrajzi) kérdését. Arról szól, ahogyan én jelenleg gondolkodok erről…

Fiatal koromban engem is kecsegtetett a gondolat, hogy külföldön kellene munkát keresnem, szerencsét próbálnom. Találtam is egy érdekesnek tűnő lehetőséget: egy magyar család kiköltözött Ausztráliába, ahol kiviszüretelésből éltek meglehetősen jó keresettel, ami már önmagában vonzó volt. Honlapjuk által minden segítséget megadtak a kalandvágyóknak, ami szintén pozitív irányba döntötte a mérleget… de egyrészt kicsit komolytalanul (és felelőtlenül) álltam az egészhez, másrészt pedig a repülőjegy ára tartott vissza egy komolyabb lépéstől.

Azóta eltelt jó néhány év. Sokat komolyodtam, az életem pedig új értelmet nyert. Az utóbbi években már nem hagyhatom, nem is hagyom ki Istent a tervezésből, és napról napra próbálom megérteni, elfogadni az Ő akaratát. Mindaz, amit tett értem (Jézus kereszthalála a bűneimért), felfoghatatlan, megérthetetlen, és viszonozhatatlan is. De a legkevesebb, amit tehetek, az az, hogy igyekszem nem kihagyni Őt az életemből, és ennek megfelelően, Neki kedves módon élni.

Isten által már nem tudok hinni a véletleneknek. Ahogy megismertem Őt, elhittem, elfogadtam, hogy minden az Ő kezében van. A legapróbb dolgok is. Ezért nem lehet véletlen, hogy pont Magyarországra születtem. Neki itt van terve, célja velem; itt kell munkálkodnom annak érdekében, hogy minél több emberhez eljusson az örömhír, az evangélium. Itt vannak a szülők, a barátok, az ismerősök - és az ismeretlenek, akiknek talán nekem kell közvetítenem, tovább adnom Isten szeretetét. És akik közül többen lehet, hogy csak tőlem hallhatják a jó hírt, s az én felelősségem, hogy teljesítem-e a küldetést... nem véletlen az sem, hogy kikkel kerülök kapcsolatba életem során.

Szeretem Istent. Felfoghatatlan az Ő irántam érzett szeretete, hiszen az Ő Egyszülött, ártatlan Fiának, Jézusnak kellett meghalnia az én bűneimért, a dolgaimért. Ő szenvedte el helyettem a büntetést, amit én érdemelnék meg. Ennyire szeret engem (és mindannyiunkat) Isten... és a legkevesebb, hogy elfogadom ezt, és én is szeretem azt az Istent, Aki ekkora áldozatot hozott értem. És az én Isten iránt érzett szeretetem abban is megnyilvánul, hogy bizonyságot teszek Róla, elmondom minél több embernek, hogy mennyire szeret minket ez az Isten... bizonyságot teszek az Ő jóságáról, kegyelméről, szeretetéről, csodadolgairól.

Isten iránti szeretetem nagyobb a pénz szereteténél. Nagyobb egy jó munkahely reményénél. Nagyobb a magas életszínvonal vágyánál. Nagyobb mindennél... nem vágyom földi gazdagságra - arra vágyom, hogy az Ő gyermeke lehessek, és tevékenykedhessek az Ő nevéért. Mert nem a földi dolgok éltetnek, hanem a lelkiek. Nem akkor vagyok boldog, ha sok pénzem van, jó autóm van, jó telefonom van, nagy házam van, hanem akkor, ha a bennem lévő örömöt, Isten szeretetét megoszthatom másokkal. Hiába vagy gazdag, hiába van meg mindened itt a földön, ha a lelkedben üres és boldogtalan vagy... ha Isten nélkül éled az életed, a mindennapjaidat. Mert egyszerűen Ő a minden, és Nála több nem kell... a halálunkkal úgysem viszünk semmit sem tovább innen. A lelki kincseinket viszont már életünk folyamán gyűjtögethetjük a mennyben... Istennél. 

Nem véletlen, hogy Magyarországra születtem. Isten helyezett ide. Itt van a rám bízott feladatom, itt kell tennem valamit az Ő nevéért. Itt kerülnek (nem véletlenül) utamba azok az emberek, akiknek el kell mondanom, rá kell mutatnom az életemmel, a dolgaimmal, hogy Isten mennyire szereti őket. Nekem ez a fontos. Isten a fontos. És ez fontosabb annál, hogy egy - állítólagosan - elszegényedő országban élünk valamilyen vezetőkkel, romló egészségüggyel, lehetetlen munkaerőpiaci kilátásokkal, és még sorolhatnám...

Isten mindent meg tud adni, amire szükségem van, ezt tapasztalom, ebben élek nap mint nap. Neked pedig ugyanúgy szükséged van Istenre, az Ő megismerésére, Jézus kereszthalálára, mint nekem. Ugyanígy szükséged van valakire, aki elvezet Téged Istenhez, beszél Róla Neked, hogy megismerhesd Őt és valódi, igazi, értékes, Istennek tetsző életed lehessen.

Isten szeret Téged is; Jézus a Te bűneidért is meghalt a kereszten, hogy Neked ne kelljen elszenvedni a büntetést, sőt, örök életed is lehessen. Fontosabb-e ennél a külföld csábítása; a gazdagság, a jólét lehetősége? Fontosabbak a földi dolgok, mint a lelkiek? Törődj a lelkeddel, és gondold át az életed... gondold át az Istennel való kapcsolatodat. Az igazi életed ezen múlik - amely nem ér véget a földön...

Magyarország... szeretlek! Legfőképpen azért, mert Isten ide helyezett. Itt van a helyem, itt van a feladatom, a szolgálatom. Ez pedig, hogy Istené lehetek és a helyemen vagyok, többet ér minden földi dolognál. Nem vonz a pénz, a gazdagság, a jólét, mert mit ér mindez Isten nélkül? Lehetek egy szebb, jobb, gazdagabb országban; ha Isten nélkül élek, mindez semmit sem számít. Egyébként sincs olyan hely a világon, ahol minden jó és tökéletes és felhőtlen... egyébként Magyarország is kellőképpen szép, vonzó, és élhető. A kérdés csak az, hogyan állunk hozzá, és mi az igazán fontos a számunkra... ha a földi dolgokat nézzük, mindig elégedetlenek vagyunk, mert mindig több, jobb és újabb kell - akárhol élünk is a világban. Ha viszont Istent nézzük, Ő meg tud elégíteni teljesen, Ő be tudja tölteni minden szükségünket. Magyarországon is.    

Ha én már elmentem volna Magyarországról, nem írtam volna ezeket a sorokat, és akkor most nem gondolkodhatnál el ezeken a dolgokon... nos, vannak hát véletlenek? :)

Isten áldjon, barátom!