Levél gyermekeinkhez - 2015. november

Újabb hónap, újabb "beszámoló"... ismét Annától (elvégre ő van itthon velük a nap 24 órájában, így reálisabb képet tud adni, mint én).

Ó, Luca, Luca…!

Még csak öt leszel januárban, mégis már a jobbkezem vagy.

Ha észreveszed, hogy krumplit pucolok, máris csatlakozol, apró ujjaiddal fürgén dolgozol és kitartóan nyüstölöd a hámozandót. Közben folyton csacsogsz arról, hogy mit játszottál az imént, meg hogy milyen anyuka leszel, ha nagy leszel.

Ha Te itthon vagy, nekem nincs dolgom a mosogatógép kipakolásával és a ruhák szétválogatásával, mert Te örömmel, szívesen és lelkesen minden nap szorgosan elvégzed mindezt. Nem is fukarkodok a dicsérettel, főleg, hogy látom: szereted hallani, ha elégedett vagyok a munkáddal.

Köszönöm Neked, hogy (majdnem) mindig számíthatok Rád, mert tudtodon kívül megkönnyíted a hétköznapjaimat.

Kérlek, legalább szombaton és vasárnap engedd át nekem a mosogatógép kipakolását!

Olykor megkérdezlek reggeli után, hogy szeretnéd-e ma is kirakodni az edényeket; már csak a formalitás kedvéért… ugye tudod, hogy nem kell mindig igent mondanod?! Semmiképp sem szeretném, hogy kényszerből tedd; maradj meg ilyennek: szeresd, amit éppen csinálsz és találd meg a napi, rutinos teendőkben is az örömödet!

Azért a sok szorgalmas munka után menj végre babázni vagy színezni – ne felejtsem el én sem, hogy gyerek vagy!

Ó, Andris, Andris…!

Veled kapcsolatban se felejtsem el, hogy bizony Te is gyerek vagy. Még csak (vagy inkább már???) 6 éves és FIÚ. Hiába vagy Te az idősebb, ne várjam el Tőled azt, amit egy Lucától lehetne, hiszen Te TE vagy.

Mennyire szükséged van motiválásra, dicséretre! Éhezed a kedves szavakat, az elismeréstől szárnyakat kapsz!

Ezt is észben kell tartanom (meg még mennyi mindent!).

Csodálatos látni, ahogy bontakozik ki az értelmed és kezded kapizsgálni a dolgokat, felfogni a körülötted lévő világ összefüggéseit.

Csak kérlek, néha kérdezz, mielőtt felfedezéseid közepette apa veszélyes szerszámait használod, lenyúlod gondosan lecsiszolt léceit, a tetőre szánt kúpcserepeket, a zöld szárítókötelemet és a tavalyi szúnyoghálót! Értem, hogy elengedhetetlenül fontosak mindezek a kuckód további fejlesztéseihez és bővítéséhez (terasz), de azt hiszem, más anyagokból is ugyanolyan remeket fogsz építeni!

Örömmel tölt el, hogy kezded már kapizsgálni, hogy a tanulással nem én veszem el a játékidődet, hanem Te magad rövidíted meg azt, ha húzod az idődet és másfél óráig szöszmötölsz 20 percnyi írni-olvasni-számolnivalón…

Ó, Bernát, Bernát!

Milyen remekül egymásra találtunk az elmúlt hetekben, nem?

Köszönöm, hogy figyelmeztetsz csipogó fióka-hangodon: „Vegyél fel!” Igen, mindig fel szeretnélek venni az ölembe, megölelgetni, mert rendkívül szükséged van rá! Bocsi, nem mindig jön össze rögtön, hiszen olykor a két kisebb testvéred is a kezemet foglalja, de szeretném, hogy azért olyankor is akadjon rajtam egy pici felület a számodra!

Szegénykém, gyakran kell szólongatnod, ha szeretnél valamit. Próbálok időben odaérni hozzád is, köszönöm a türelmedet!

Szeretek gyógyító puszit adni a megsérült ujjacskádra, megmelengetni átfagyott pirinyó tenyeredet,s közben azokba a világcsodáló hatalmas barna szemeidbe nézve azt mondani: „Nincs semmi baj! Szeretlek!”

Igazi sikerélmény, mikor felzaklatva hozzám szaladsz, mert éhes/fáradt vagy, esetleg valaki/valami bántott, s egy pillanat múlva megkönnyebbülve tovább játszol. Csak egy kis együttérző szóra vágytál; anyára, akinek mindig van egy puszija, simogatása számodra!

Szeretlek megnyugtatni, ha éjszaka felriadsz… olyan könnyen megnyugszol; csak pár kedves szó, egy kis betakargatás; elfészkelődsz elégedett mosollyal és már boldogan szundítasz tovább. Nem bírom megállni, hogy ne simogassam meg kis barna buksidat, puha arcocskádat… álmodj szépeket!!!

Ó, Zselyke, Zselyke…!

Bocsánat, hogy az utóbbi időben csak veszedelemnek hívtalak, de kissé próbára teszed a türelmemet napi minimum 12 órában! Kérlek, ne nyúlj inkább a sütőben tartott serpenyőben lévő használt olajhoz; vagy ha már belenyúltál, ne csöpögtesd szét mindenfele, és ne kend a hajadra!!! Ha lehet, inkább ki se nyisd a sütőt!

Jó lenne, ha a mosógép gombját sem tekernéd el a mosás befejezte előtt fél órával, mert akkor újra kell indítani a mosást, szegény mosógép így is nagyokat nyög a saras-tejbegrízes ruháid miatt, most akkor kezdheti újra, eddig hiába dolgozott szerencsétlen…

Zselykém, igazán örvendenék, ha a többiek fogkeféit nem próbálnád ki sorra, s utána, mikor már nincs szükséged rájuk, nem szórnád szét a nappaliban; nem másznál az etetőszékből az asztalra, hogy töltögetni kezdd Andris poharának tartalmát a te poharadba, s utána sikeresen a földre borítsd az egész cuccot…!

Jó volna, ha lecsengene a számítógép-és villanykapcsolgatós korszak is és annyira eleged lenne belőle,mint nekem!

Nem csak a rosszaságaidat veszem ám észre!

Komolyan nagyon értékelem, hogy már nem dobsz ki annyi hűtőmágnest és egyéb játékot, cipőt, kanalat, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt!!! Tényleg észrevettem, hogy ebben javultál. És Luca meg Bernát ruháit is ritkán látom már kipakolva a szekrényből; mennyivel kézenfekvőbb a játékospolc összes játéktartó dobozából kihajigálni a dolgokat, hogy utána belecsüccsenj; köszönöm, hogy ezzel az én munkámat is megkönnyíted, hiszen a nappaliban többet tartózkodom, nagyobb az esély, hogy estére kész leszek az utánad való pakolással, mint ha a gyerekszobában kéne rendet rakjak a szekrényekben.

Najó, gyere ide, szeretlek Téged mindezek ellenére is és bűbájos-mókás egyéniséged bőven kárpótol. Még ha a tündéri mosolyodat hangos éjszakai ordibálással próbálod ellensúlyozni, akkor is! Ha harmadszor keltesz fel, akkor is… gyere, feküdj ide a nyakamra, mint múltkor… kicsit nyomod a légcsövemet, de ha csak ilyen pózban tudsz sikeresen visszaaludni, hát mindegy. Az édes szuszogásodért még ezt is elviselem…

Egyébként meg úgyis visszasírom néhány hónap múlva ezt az időszakot, mikor minden kérésemre lelkesen válaszolod, hogy: „jó!”.

Ó, Alma, Alma…!

Köszönöm, hogy átfordultál hátról hasra, igazán megnyugtató, hogy úgy működsz, ahogy a védőnénik elvárják. A felüléssel még türelmes igyekszem lenni, hiszen egyik tesód sem teljesítette emlékeim szerint az erre vonatkozó szabványokat fél évesen.

Nagyon szeretek Veled lenni. Csak azért írom, ne érts félre, mikor elmegyek a járókád mellett és legörbül az édes pici szájad: sok tennivalóm van… esetleg ha felkapaszkodnál, járókád rácsai közül láthatnád, hogy Zselyke megint kiöntött egy nagy kancsó vizet, és éppen szétmaszatolja a felmosó nyelével, Bernát megint becsípte valahova az ujját, Lucának öt perce ígérem, hogy leveszem a polcról azt a színezős könyvet, Andrishoz meg már rég oda kéne mennem, mert megint nem a feladatával foglalkozik, hanem egy döglött legyet próbál körberajzolni az íróasztalánál.

Kicsit bírd még ki, kitartás, utána bepótoljuk és ha leküszködtem magamról a mosogatóvizes gumikesztyűt, csak a Tiéd leszek!!!