Szülinapi meglepődések

Éjszakai műszak közepe…

Lassan ébredek.

Hol is vagyok, ki is vagyok, miért is vagyok???

Kinyitom a szemem, ég a földgömb lámpa - eljut a tudatomig: ez a mi szobánk. Eszmélni kezdek. Valaki anyát hívja a szomszéd szobából. Már jó ideje - akkor ezek szerint nem álmodtam, és igen, eszembe jut, hogy én vagyok anya. Fel kell kelni és odamenni. Negyedszer is ezen az éjszakán.

Első felkeltőm még éjfél előtt Donát, de hát ő még nincs két éves, érthető, hogy éjjel eszébe jutok és hiányzok neki…

Másodszor ébreszt a kötelesség, hiszen ellenőriznem kell, mindenki be van-e takarva. Felmászok a galériára, nem is csodálkozom: Luca hosszú dereka megint kint van, bárhogy tűrte be este, persze a paplanja a földön.  Alma meg úgy alszik, hogy a hálózsákból kibújik, a takarót maga köré csavarja és ahogy éjszaka vándorol az ágyikóján belül, végül mindig ráfekszik és meg kell igazítani… Bernát lábáról ne is beszéljünk, szinte mindig kilógatja. Alátűröm a pokrócát alaposan.

Andris nyakig bebugyolálva – legalább ő rendben van.

Zselyke még az, akit sohasem kell takargatni, mert nem mászik ki a hálózsákból. Ám ő inni kér, pont mikor már visszafekszek, kényelmesen elhelyezkedek és lekapcsolom az éjjeli fényt. Ez tehát a harmadik felkelés. Elszundítok utána… És aztán, fogalmam sincs hány perc, óra elteltével jut el fülemig és agyamig a halk hívogatás.

Most vajon kinek hiányzom? Kómásan kitámolygok: Berci fél a sötétben, rosszat álmodott: leszakadt egy villanykapcsoló valahol és ez nagyon félelmetes volt! Nem sokat értek belőle így félkómásan, de felmászok hozzá, buksisimogatás, puszi, aztán felkapcsolom az előszobai lámpát, fénye beszűrődik a gyerekszobába, Beri már békésen szuszog tovább.

Na de ha már felkeltem, berakom a mosást és beindítom a szárítógépet is, most van éjszakai áram.

Mire elkészülök, kellemes meglepetés: Férjjel futok össze visszatértemben, megy rakni a tűzre a kazánhoz, mert -10 fok is lehet ma éjjel.

Mielőtt bármit szólnék, rám mosolyog, megölel és boldog szülinapot kíván. Fél egy után pár perccel.

Ő az első, aki felköszöntött :-)

…és ezzel kezdetét veszi életem legboldogabb szülinapja!

Visszabújva az ágyban megvárom Férjet, és ha már mindketten ébren vagyunk, beszélgetünk egy csomót (végre lehet, mert a szomszéd szobában hat gyerek húzza a lóbőrt). Remek így kettesben lenni és úgy örülök: ez is ajándék ám!

Aztán egymást átölelve elalszunk.

Innentől reggelig senki sem zavar (mert már kezdenek kijönni a hörghurutból és nem köhög egyikük sem). Hajnalodik, magamtól ébredek, felöltözök, Luca harsány suttogása áthatol a gyerekszoba sűrű sötétjén: „menjél tornázni nyugodtan!” Felkattintja a kislámpáját, valamit lázasan csomagolni kezd, a motoszkálásra Andris is előbukkan és hosszasan susmorognak ketten.

A nappaliba érve van időm Bibliát olvasni, imádkozni és rákészülni a napra. Gyerekmentesen (!). Tornázni is, ha már így rám lett szólva, bár Zselyke és Alma a szőnyegen téblábol akkorra már mellettem. A nyújtások közben hallom, hogy a másik szobában Andris csitítja a kisebbeket: ne hangoskodjanak, mert ma anyának szülinapja van! És mindenki fogadjon szót!

Hm, kapok az alkalmon, megkérem, hogy terítsen meg a reggelihez, de addigra már elpárolog a nagy „fogadjunkszót-hangulat”. Engem azért ez is örömmel tölt el: a szándék a lényeg. :-)

A hasizomgyakorlatoknál Donát mászik rajtam keresztül (jó reggelt!), Andris is bekapcsolódik kicsit és megállapítja, hogy ő huszat sem bír abból, amiből én napi százat (azért ez hízelgő, mert neki kockahasa van az én kocahasammal ellentétben), hamar fel is adja, de én gyűröm tovább. Muszáj, ha nem akarom, hogy fájjon a hátam.

A csípőizom-gyakorlatot Luca jön megcsodálni, próbálkozik, majd kijelenti, hogy ezt lehetetlen végrehajtani. Megkísérlem a lehetetlent még 75-ször a másik oldalra is…

Reggeli közben megtárgyaljuk, hogy ma nem Almácskának van a szülinapja, hanem nekem, a pici lány izgatottan várja, hogy megegyük anya szülinapját (= a tortát), András és Luca jelentőségteljesen egymásra pillantanak és az asztal alá bújva titkolózva megtárgyalnak mindenfélét.

Zselyke rohan, hogy odaadja az ajándékomat, lebeszélik, hogy majd este - alig várja, örömében összeszorítja az öklét és csak mosolyog, mint egy édes kis katicabogár…

A nagyok feltűnően rendesen tanulnak ezen a délelőttön és mikor Lucát fogat mosni küldöm, nem csattan fel méltatlankodva, mint amúgy általában szokott, hanem szinte látom, amint lenyeli, ami a nyelve hegyén volt már. Mert anyának ma szülinapja van!

Délelőtt kimennek a hóba, míg az ebéd elkészül és fél óra elteltével kérnek, hogy nézzek ki az ablaküvegen, meglepetéééés!

Kitárom az ablakot és meghatódok.

fenykep0506.jpg

 (Mindenféle kavicsokból, fadarabokból és egyéb dolgokból betűket formáztak és kirakták a hóba az ablak elé: BOLDOG SZÜLINAPOT ANYA!)

A té betű az egyik elromlott szék lábából van (majd kimentem, mert még javítható)… (Azon gondolkodom, hogy egyszer én is csináltam hasonló kirakósat egy táborban régesrégen, csak nem hóba - de ezt nem meséltem még a gyerekeknek, hát ez is öröklődik???)

Délután a kisebbekkel kézműveskedünk. Donát folyton belemászik, ellopja az ollókat, leszerelem egy keksszel. Megérkezik közben a boltból a két nagy Petivel, titkozatoskodnak és míg mi az asztalnál nyírbálunk és ragasztunk, ők is készítenek valamit a tűzhelynél.

fenykep0513.jpg

Donci idővel ágyba kerül, így hát elmehetek fürdeni és hajat is mosok (késő délután), meglett az új hajszárító (a régi tönkrement tegnap). Hihetetlen luxus: míg 5 gyerek ébren van, én nyugodtan egyedül lehetek a fürdőszobában.

Mire végzek, nagy meglepetés: elpakoltak, még utánam is (!) és Alma hozza a mamuszomat (úgy érzem magam, mint egy királynő!), rend van (!) megterítve az asztal, még a partikellékeket (nagyon gagyi, örökölt mesefigurás borzadvány) is elővették és feltették a gyerekek és éppen lufit fújnak :-)

Két tortám az asztalon: egyik Andris és Luca kreálmánya: babapiskóta-joghurttal meg gyümölcsökkel (tejszínhabot is vertek hozzá, csak vaj lett belőle…:-), azért azt is belekeverték), tetején négy egész hámozott mandarin, meggyek, Luca féltett pucolt diói és egy huszas számgyertya meg még tizenöt kicsi. A másikat pedig Peti készítette, és elolvadok, olyan aranyos mindenki!!!fenykep0515.jpg

Éneklik harsányan a szülinapi indulónkat: „Nem véletlen születtem, Isten teremtett…”

Imádkozunk, sorra megköszönik: a kisebbek a tortát, a nagyobbak, hogy van anya, a még nagyobbak, hogy nem árvák…:-) Peti meg áldást kér rám és ömlik, árad is a mennyből az áldás, öröm, szeretet, béke, boldogság - minden, amire vágyok.

Elfújjuk családostul a 17 gyertyát, aztán megállapítjuk, hogy ehető, sőt, finom minden és Petya is konstatálja, hogy élete legjobb (és legelső) tortája remek lett.

Végül átadják az ajándékokat: Lucától két gyógyszeres doboz, átírva az utasítás: reggelenként egyet helyett bármikor egyet bevenni (dió van benne), Andristól gyönyörű mécsestartó, sk. kulcstartó és virágmagok, Zselyke összegyűrt rajzlapba csomagolt rajzocskái, Bernát rohan a mikuláscsomagjához és gyorsan kivesz egy marék mogyorót, ragyogó szemmel átnyújtja, ez a tiéd… Almács egy mikulászacskót ad át. Zsölyét elkapja az ajándékozási hullám - rohan a kamrába, úgy kell leállítani, hogy elég diót hozott már nekem. Peti meg pumpálja közben a hatalmas gimnasztikai labdámat és a gyerekek óriáslabdáival együtt óriási viháncolásba fajul az esténk.

Végül ágyba keveredik mindenki és én megírhatom ezen a kis blogon, hogy nekem volt ma a világon legszebb és legcsodálatosabb szülinapom. Mert néha olyan jó visszakapni abból, amit az év 364 napján próbálok adni… Mert van mennyei Atyám, Aki szeret… Mert van Férjem, aki a tenyerén hordoz… Mert vannak gyerekeim, akik elevenek és csintalanok és szeleburdiak ugyan, de nagyon, nagyon jószívűek és szeretnek engem- és én szerethetem őket!

Azt hiszem, ha erre gondolok, erőt ad a következő 364 napi szolgálatomhoz.