Könyv: Sükös Pál - A keskeny úton

     Nagyon sokan hiszünk sok mindenben. És nagyon sokan hiszünk Istenben. De vajon mit is jelent pontosan ez az Istenbe vetett hit?

     Isten szava, a Biblia részletesen feltárja előttünk Isten irántunk érzett szeretetét. Ahogyan olvassuk, sorra láthatjuk, tapasztalhatjuk, érthetjük meg, hogy Isten mennyire szeret bennünket, minden bűnünk ellenére. És ez a szeretet Jézusban teljesedik ki, Aki azért jött, hogy helyettünk, értünk szenvedjen a bűneinkért a kereszten, hogy nekünk örök életünk lehessen. Isten az egyetlen, egyszülött Fiát áldozta értünk, az ártatlant a bűnösért…

     Sokan hiszünk Istenben. Valakiben, Aki megteremtette a világot, a mindenséget, Aki van valahol-és itt megállunk. Sokunknak ez is elég. Esetleg néha vagy időnként elmegyünk a templomba, a gyülekezetbe, hallgatjuk a tanítást a Bibliából, amit sokszor nem tudunk megrágni, nem tudunk megérteni, vagy nem jut el a szívünkig. Istenhitünk megállt a valahol lévő Istennél, Aki valamikor megteremtett mindent, és ma már elérhetetlen.

     Kevesen tovább tudunk menni ennél. Megértettük, felfogtuk, elfogadtuk, hogy a valahol lévő Isten elküldte értünk Fiát, Jézus Krisztust, Aki helyettünk, értünk vállalta a szenvedést a kereszten a bűneinkért. Megértettük, elfogadtuk, át is éltük, és átéljük minden nap ezt a hatalmas és mérhetetlen, felfoghatatlan kegyelmet, szeretetet. Isten nem valahol van, hanem bennünk, Jézus vére által. Isten lehajolt hozzánk és felemelt minket; minket, akik elfogadtuk Jézust Megváltónknak, életünk urának. Ránk az örök élet, maga Jézus és a magasságos Isten vár, ha eljön az időnk, letelnek földi óráink.

     Sükös Pál könyve erre világít rá. Isten nem azt szeretné, hogy a valahol lévő Istenben higgyünk. Hanem abban az Istenben, Aki Jézust küldte el értünk; azt a Jézust, Aki helyettünk halt meg a kereszten a bűneinkért. Személyes kapcsolatra vágyik, valódi Isten-hitre, napi kommunikációra. Hiszen nem a templomba járás, a valahol lévő Istenbe vetett valamilyen hit által juthatunk a mennybe, hanem csakis Jézus által. Csakis ha Őt elfogadjuk, megértjük az Ő munkáját, áldozatát értünk, bűnösökért. Jézus az út, az igazság és az élet; Jézus a kulcs az egész hitkérdésben. Ha Ő nincs jelen az életünkben, hiábavaló minden hit, nem fogunk üdvözülni…a menny zárva marad a számunkra.

     Miben hiszünk? És mit akarok én Jézussal?

     Ha én ebben a nagy szeretetben, kegyelemben részesültem, részesülhettem, tovább kell ezt adnom. Ezt az örömöt, ezt az érzést, ezt a szeretetet. Ezt az evangéliumot. És tudom, hogy nem vagyok jó és hű szolgája Istennek; lehet nap mint nap elbukok, a bűneim összenyomnak, de Jézussal mindig van újrakezdés, mindig van új lehetőség. Ő nem vet el senkit magától, és nem a bűneinkre tekint, hanem ránk, emberekre, akik helyett Ő maga halt meg a kereszten. Szeretnék én is ezen a keskeny úton járni, Jézussal-még akkor is, ha állandóan harcolnom kell régi önmagammal. Vagyunk páran, akik folyamatosan szenvedünk magunktól, a régi énünktől, de Jézus segítségével újra és újra felállunk, ha elbukunk, és igyekszünk továbbra is ezen a szeretettel és kegyelemmel kikövezett úton járni.

     Lehet hinni a valahol lévő, mindent megteremtő Istenben-de érdemes Őt jobban megismerni, hogy életünk valóban jó, értékes és gyümölcsöző legyen. És hogy hitünk valóban a menny felé vezessen bennünket…