Nem lenne teljesen igazságos, ha csak néhány dologról számolnék be, mi is történik velünk itt lenn a nagy Alföldön. Ha már úgy érezzük, hogy naplónk hasznos, építő lehet mások számára, szolgálat Isten, valamint embertársaink felé, nem hagyhatunk ki semmi történést, eseményt, amit megélünk. Szeretnénk minél több csodát, bizonyságot megosztani olvasóinkkal, mert Isten valóban létezik, ma is közöttünk van, és Ő megmutatja magát annak, aki keresi Őt!

Múlt héten nálunk járt édesanyám és barátnője, Edit. Némiképpen hűvös idő volt, fújt a szél, a korábban lehullott nagyobb mennyiségű hóból is maradt még valamennyi, de ennek ellenére lehetőségünk adódott egy nagyobb sétára. Megnéztük a szomszéd tanyán a juhokat és bárányokat (már amennyit lehetett látni belőlük a félhomályban), kimentünk a mezőre őzeket és nyulakat nézni... kirándulásunk sikeres volt, rengeteg állatkát láttunk. Fantasztikus, hogy errefelé mennyire gazdag az állatvilág, helyenként mennyire érintetlen a környezet, erre mindig rácsodálkozok. Olyan gyönyörűen lett megalkotva minden, ami körbevesz bennünket! De az ember pusztító, romboló munkája megöli, sok esetben már meg is ölte ezt a szépséget... boldog vagyok, hogy itt élhetek, nyugodt és szép környezetben, és ezért is hálás vagyok Istennek! Örülök, hogy nem városban élek, hanem szinte kinn a természetben... 

Sokan nem is gondolkodnak el azon, hogy Isten valós és létezik. Hogy Neki gondja van ránk, emberekre, az Övéire, és nem feledkezik meg rólunk, betölti minden szükségünket (a Biblia alapján: Filippibeliekhez írt levél 4, 19: "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban"; Máté evangéliuma 6. fejezet, 25. vers: "Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.").

Míg nem ismertem Istent, én sem nagyon gondolkodtam azon, hogy mindaz, amim van, amit kaptam vagy megszereztem, nem magamtól, a saját eredményességem miatt van, nem az én érdemem, hanem Istené. Mert Ő nem feledkezik meg rólam, gondot visel rám, és Övé a dicsőség. Most már nem természetes számomra az, ha kapok valamit, ha elérek bármit is, mert tudom, hogy az nem az én érdemem, hanem Isten kegyelme, az Ő munkálkodása az életemben. És azt is tudom, hogy nem kell aggódnom semmi felől... Máté evangéliuma 6. fejezet, 31-33. vers: "Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek."

Rengeteg ennivalót kaptunk ismét, és ez úton is köszönjük...!