Otthoni számítógép

Az "otthoni számítógép" Csaba jóvoltából került hozzánk. A mai divattal ellentétben nem adtunk neki nevet, nem hívjuk pl. Jutkának vagy akár Mirellának, mindenesetre tagadhatatlanul fontos szerepet tölt be családunk életében. Hivatalosan leginkább a diplomamunka elkészítésében kell segédkeznie, azonban ilyen tekintetben multifunkcionális, hiszen az internet is aktívan fut rajta. Most már csak a határokat kell megtalálni...

Azt hiszem mindig hajlamos voltam arra, hogy leragadjak a gép előtt, és órákat üljek előtte. Nem mintha büszke lennék rá, de ilyen jellegű megfigyelés és probléma mindig adódott, mióta elérhető közelségbe kerültek a számítógépek a számomra. Az ember észre sem veszi, mennyi időt töltött már el a gép előtt gubbasztva... valahogyan én is mindig találok valamit, ami nem kapcsolódik szorosan a kötelezően elvégzendők közé, és ülök tovább néhány órát, mint "kellene". 

Az interneten mindig lehet valami érdekeset, sok időt felemésztő foglalatosságot találni. Tavaly már írtam itt egy játékról, mely kezdett elég komoly függőséget okozni nálam. Istennek köszönhetően azonban sikerült abbahagynom... másfél - két hónappal ezelőtt egy másik játék kezdett függővé tenni, mostanra azonban ez is elmúlt.

A könnyen elérhető célok, a pontszámok és az új szintek egy darabig lehetnek motiválók, azonban ahogy egyre több időt igényel egy egy pálya vagy szint teljesítése, egyre izgalmasabb a játék, annál több időt vesz el a mindennapi életünkből. Annál kevesebb időnk marad Istenre, az Igére, a családra, a valóban aktív kikapcsolódásra, és ez az, ami miatt veszélyes. Tapasztalhattam én is, hogy mennyire képes elszakítani embereket egymástól egy - egy játék, mennyire felszínessé válhatnak a beszélgetések (játék közben nem is lehet odafigyelni a másikra), és marad a feszültség, idegesség, ingerültség a családon belül. A játék is lehet egy szenvedély, egy megkötözöttség, ami elválaszt Istentől - hiszen nem Vele foglalkozunk, a háttérbe szorul, és megfeledkezünk róla...

Nem a számítógéppel van baj, hanem azzal, amire használjuk. Ugyanakkor lehet egy ilyen gép áldás is: lehet Isten dicsőségére használni... és erre szeretném én is. Szeretnék nem leragadni órákat a gép előtt, és valóban hasznos, értelmes, építő dolgokra használni; megragadni a lehetőséget, hogy így is Istent szolgáljam, Róla tegyek bizonyságot, és Isten szeretetét, kegyelmét osszam meg az emberekkel. Ezért indítottuk blogunkat, és ennek tükrében szeretnénk folytatni is...

Isten minden függőségünkből, megkötözöttségünkből meg tud szabadítani bennünket Jézus által! Ha Hozzá fordulunk, Ő meghallgat és segít... a kérdés csak az, hogy felismerjük - e magunkban ezeket a dolgokat, és képesek vagyunk, akarjuk - e lerakni és Istentől segítséget kérni, hogy megszabadítson ezektől - vonatkozik ez a játékokon túl minden egyéb felesleges időtöltésre, önpusztításra is. Jézus által megszabadulhatunk mindentől, ami távol tart bennünket Istentől, és éppen ezért még inkább bűn az életünkben. Én már megtapasztaltam... a feladatunk nem az, hogy öncélúan éljünk bele a nagyvilágba, nem gondolkodva semmin, és csak valahogyan túllenni az életen, mindegy mivel, csak elütni az időt, hanem Istenre tekintve Őt követni, Őt szolgálni, az Ő ügyét, az evangéliumot hirdetni és embereket megnyerni Neki...! Ez lenne életünk értelme, ezért vagyunk... akarunk - e engedelmeskedni, vagy megyünk a saját gondolatunk, akaratunk alapján a magunk feje után?