Lányocskánk az utóbbi hónapban hihetetlenül sokat fejlődött… nem győzünk csodálkozni, milyen ügyes, szorgalmas, kitartó, lelkes, és nem utolsósorban vidám és kis életrevaló. Minden nap rengeteg apró dolgával képes megmosolyogtatni bennünket, mindig van valami kis huncutsága a mi szórakoztatásunkra… így hát mi sem unatkozunk, miközben lánykánk fejlődésének, növekedésének vagyunk tanúi nap mint nap.

Luca az egy hónappal ezelőtti állapotához képest, amikor még éppen csak fel – felállt és próbált megtenni néhány lépést, bámulatos gyorsasággal napról napra egyre csak emeli az önálló lépéseinek számát. Pár napig 53 lépés volt a rekordja, gondoltam, ez marad a beszámolójában. Ámde tegnap, miközben folyamatosan döntögette a rekordját, 72 önálló lépés lett az új szám… az 53 úgy történt még múlt vasárnap, hogy a templomban nem óhajtott elaludni, és mivel kezdett egy kicsit hangoskodni (bátyja pedig természetesen követte a példát), kivittem levegőzni. Lépeget, lépeget, egészen ügyesen. Egy gesztenyeakármit akart megfogni, amit időnként egy kicsit arrébb rugdostam, így motiválva lányunkat, és ilyen módon állította fel új egyéni csúcsát. Ezt tegnap délelőtt döntötte meg, helyszín ismét a templom. Ismét nem alszik, kivettem hát a kocsijából, járjon benn egy kicsit (kb. öt lépést a kocsitól anyáig). Persze egyből az ajtó felé indult. Első próbálkozásra még sikerült visszafordítani, másodszorra azonban nagyon határozottan megindult az ajtó felé, és kisétált a nyitott ajtón. Meg sem állt odakinn, lépegetett tovább, sorra döntötte meg éppen aktuális rekordját, és 72 lett az új csúcs. Tulajdonképpen körbesétálta a templomot… mondani se kell, mindkét sétáltatás után elaludt…

Van az etetőszékének tálcáján egy kis kör, ahol a pohár helye van. Hihetetlen nagy örömmel pakolja bele a poharát, amikor mondjuk neki: „tedd bele!”. Mosolyog, csupa vigyor, időnként még meg is tapsolja magát… szintén érti a „menj apához/anyához” felszólítást, illetve a „pancsizni fogunk” kijelentést. Tündéri módon vigyorog, és villogtatja alul két, felül négy fogát… no igen, a fogak. Hivatalosan már hét foggal rendelkezik; egyszerre négy foga készül kibújni, abból az egyik már látható, így tulajdonképpen jelen pillanatban már hétfogú.

Játékok közül sláger az udvari traktorgumiból kialakított homokozó. Ha kinn vannak az udvaron, szabadideje nagy részét ott, vagy annak környékén tölti. Egy darabig elvan benne, majd eszébe jut, hogy nagy nehezen, de ki tud mászni, utána pedig vissza. Így sokszor csak az egyik felét látjuk, vagy hogy éppen vagy kívül, vagy belül, de földet ér. Ha kintről észreveszi, hogy benn van a gereblye, bemászik. Utána ha valamit kidobott onnan, kimászik. És ezzel a mászkálással nagyon sokáig elvan… benti játékok közül a felkelése után járókájába helyezett mindenféle játékkal való kopácsolás, csörömpölés nagy sláger, illetve anyával a veszélyes – oroszlános játék, amikor anya „váááá”- zik. Mostanra a „veszélyes oroszlán” hallattára már Luca „vááá” – zik… szeret elbújni és kukucsolni, és minket utánozva a szemeit becsukni – ettől rettentő boldog szokott lenni. A mosogatógép ki – be pakolása szintén rendszeres tevékenység, illetve ami tőle új, a cipők állandó elhordása. Jobb esetben kiviszi az udvarra, közepes esetben a kád alatt lévő lyukba rakja, rossz esetben pedig bedobja a vécébe. Időnként nem is szoktam megtalálni a papucsomat, bár jellemző módon inkább a saját és Andris cipőit cipeli mindenfelé.

Valamelyik reggel mérges lett. Egy pulóver volt a kezeiben, amit az arcára rakott, így bújt el. Először persze kukk, kukucs, aztán én is bebújtam a pulóver alá, a másik végén, és így néztem rá. Nagyon kiakadt szegény… ugyanezt eljátszottuk még egyszer, és bebizonyosodott, hogy ez nem tetszik neki.

Nagy érdeklődéssel figyeli a különböző madarakat (leginkább az udvaron és környékén is megtalálható verebeket és galambokat). Sokszor már automatikusan néz felfelé, hátha talál belőlük valahol… alkalmi séták kapcsán a tyúkok, ludak, libák is lekötik. Tegnap pedig szegény elsírta magát, mert megijedt, amikor két tyúk kergette egymást... ilyen kis érzékeny lelkületű ő. Egyébként a madarat, kutyát, cicát, valamint a lámpát már megismeri, és mutatja kis ujjacskáival… néha az órát is. Érdekes, mert a lámpa és az óra Andrisnál is nagy sláger volt.

Evéseknél összerakja a kezét, és hang nélkül imádkozik. És nem lehet kifejezni, mennyit eszik… Andris már régen nincs a közelben és játszik, míg Luca még mindig csak ül az etetőszékben, és táplálkozik. Mostanra már az egész almát is megeszi egyedül… előfordul, hogy a szájában raktároz valami falatot, és egy későbbi alkalmas időpontban eszi csak meg.

A rács sok esetben nem akadály, gond nélkül bejut a fürdőszobába, és érdeklődéssel nézegeti a kádat (kb. azt gondolhatja, hogy mennyi minden belefér…). Ha éppen nincs szem előtt, akkor mindig a fürdőszobában találjuk meg, amint mindenféle tárggyal a kezében keres új helyet azoknak. No és persze minden, ami mozdítható, nagy élményt jelent, ha tolhatja a földön…

Ilyen vidám kis lánykánk van, aki mindig megmosolyogtat kedvességével és mókázásaival…