Különc vagy egyedi...?

Az élet csodálatos dolog. Főleg akkor, ha Istent követed, és az életed nem a megszokott, sablonszerű, illetve a társadalmi normáknak, elvárásoknak feltétlenül megfelelő, hanem úgy éled a mindennapjaidat, hogy van bennük egy adag extra, egyéni, amitől te TE vagy... kerülve a hétköznapiságot, átlagosságot, és picit másként éled az életed. Önmagában a keresztyénség, a hit is ilyen, amikor mindenki furcsán néz Rád, hogy lehetsz ennyire különc, ennyire elvont, vagy - kimondatlanul - ennyire egyéni gondolkodású... miért fontos Neked Isten, a Biblia, a hited, ami mások szerint régimódi és nem aktuális... sokak szemében hülye vagy, sokak szemében igazi egyéniség. De az számít, hogy mások mit gondolnak Rólad, vagy az, hogy milyen az Istennel való kapcsolatod?

A mi életünk egyre inkább olyan, hogy kilógunk mindenféle sorból. Nem férünk be sehova, mert az átlagember szerint különcködünk és betegesen gondolkodunk. Általában a totális meg nem értés fogad bennünket, a dolgainkat, a gondolatainkat. De ugyan mit számít ez, ha minket Isten vezet és erősít meg mindabban, amit teszünk, ahogyan élünk, s ebben biztosak is lehetünk?

Nagyjából fél éve kezdtünk el komolyabban foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy milyen oktatásban részesüljenek majd a gyerekeink, ha eljön az ideje óvodának, iskolának. Pontosabban elénk került az otthonoktatás, mint lehetőség, és ebben az irányban kezdtünk el kutakodni, mert - mivel iskolában dolgoztunk mindketten - a közoktatás színvonalába, az iskolai közösségbe, hatásaiba jócskán volt részünk belelátni, és meg is volt/van a negatív véleményünk minderről. Nem biztos, hogy a hagyományos értelemben vett oktatásra vágyunk gyerekeink számára, sokkal nagyobb fantáziát látunk abban, hogy otthon maradjanak és tanuljanak a gyerekek.

Szombaton sikerült eljutnunk egy otthonoktatós konferenciára Bicskére. Izgalommal vártuk, mert mindig jó, amikor az ember megerősödik abban, hogy nem hülyeség az elképzelése, hanem valós és működik. Sok családdal találkoztunk, beszélgettünk, akik Isten által vezetve szintén megerősödtek abban, hogy az otthonoktatás a legjobb döntés, amikor a gyerekeink neveléséről van szó. Jó volt hasonló gondolkodású, érzésű családokkal találkozni, és hálásak vagyunk Istennek azért, mert eljuthattunk, és kapcsolatokat építhettünk.

Ami számomra rendkívül elgondolkodtató: miért nem választja mindenki az otthonoktatást a közoktatás helyett, amikor bizonyított, hogy az otthonoktatott gyerekek sokkal jobban teljesítenek az életben, és maga az otthonoktatás mennyi előnnyel jár a közoktatással szemben (ehhez persze egy kicsit bele kell merülni a témába, hogy legyen viszonyítási alapunk)?

Döbbenetes számomra az átlagember információhiánya, aki szerint nem valósítható meg ma Magyarországon az otthonoktatás a jogszabályok miatt, vagy aki úgy gondolja, hogy pedagógus végzettség szükséges ehhez. Ezeket hol hallják, honnan veszik egyesek, fogalmam sincs. Mindenesetre napjainkban az otthonoktatás létező és megvalósítható - más kérdés a totális elutasítottsága...

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a gyerekeinknek valóban arra van szükségük, amit a közoktatás keretében, illetve annak hozadékaiként nyújtanak nekik, vagy van-e valóban értelmes nevelési, oktatási forma, ami követhető és vállalható? Ha pedig az otthonoktatás ilyen, akkor miért nem merünk, akarunk belevágni, és miért vagyunk biztosak abban, hogy a közoktatás megfelelő?

Mit szeretnénk adni a gyerekeinknek...? Tegyük a mérleg egyik oldalára a közoktatást, a másikra az otthonoktatást. Érdemes lenne átrágni ezt a kérdést, mielőtt automatikusan beíratjuk a lurkót óvodába, iskolába, mert talán nem mindegy, mit kapnak tőlünk, általunk az életre... hogyan alakul a velük való kapcsolatunk...

Ha Isten megerősít valamiben, merd követni Őt, még ha a környezeted furcsán is néz Rád... a lényeg belül, benned van. Nem a külsőség, a környezet a fontos, hanem az Istennel való kapcsolatod!