Mint legutóbb említettük, az utóbbi időszakban ismét erősen elgondolkodtunk egy költözés lehetőségén. Eddig is rajtunk volt ez a dili tavasztól őszig, de most egy kicsit komolyabb, intenzívebb lett ez a vágy, ez az álmodozás, hiszen a munkahely, a megélhetés került veszélybe. 

Éppen csak hazaérkeztünk Budapestről egy hét pihenés után, másnap már házakat nézegettünk itthon az interneten. Nagyjából meg is van az elképzelés, melyik környék lenne az álom, de valamiért most egy kicsit arrébb sikerült a keresés. Néhány házikót még meg tudtunk nézni, aztán elfogyott az internet... kb. az utolsó betöltött házat mutattam csak Annának. Meglátta, és azt mondta, vegyük meg... én meg csak néztem, hogy miért pont ezt? Mi ebben olyan rendkívüli? A telek is, a ház is ugyanakkora nagyjából, mint amiben most élünk, bár tény, hogy a környék áraihoz képest igen jó áron próbálták eladni. Mindenesetre meglepődtem, hogy Anna csak így rábólintott.

Hétvége van, ilyenkor nem telefonálunk. Régebbi is a hirdetés, biztosan eladták már... de aztán csak felhívtuk. Megvan még, igen, folyamatosan érdeklődnek... mondtuk, két nap múlva lemennénk megnézni. Említették, hogy másnap két érdeklődő megy, ha nem viszik, mehetünk le kedden. 

Nehéz éjszaka volt. Reménykedés, álmodozás, mellé pedig a sok technikai probléma, amit meg kellene oldani egy vételhez...

Délelőtt felhívtam az embert. Mondom ne adja el, mindenképpen meg szeretnénk nézni. Meglepődtem, mikor mondta, hogy rendben, félreteszi nekünk megnézni, nem adja el aznap...még inkább begőzöltünk, hogy hűha, ez már izgalmas. Járt, kattogott az agyunk rendületlenül, mit és hogyan, illetve mi lenne, ha...? Nehezen aludtunk el...

Hajnalban felkeltettük a bandát, és megindult a család-hiszen ez családi ügy, mindenkinek meg kell nézni, hol fogunk lakni esetlegesen, még akkor is, ha közel 350 kilométer a távolság. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, velük együtt mi is-hiszen nem lehet véletlen, hogy találtunk egy jó házat jó áron, jó környéken, megvárnak vele, pont jó idő van az utazáshoz, pont tudunk utána hol aludni, pont most van két nap szabadságom... pont addig volt elég az internet, és Anna egyből rámondta, hogy vegyük meg... mert eddig még egyikre se mondta... és még kölcsön is tudtunk volna kérni egy kis pénzt, kikerülve a bankokat.

Így érkeztünk le a helyre délután négy órakor. A ház tökéletesen olyan volt, amilyen a fényképeken, nem okozott csalódást. Az elképzelésünk a fotók alapján az volt, hogy a tetőteret beépítjük, és úgy el is férnénk... a jó környéken belül még a településen is jó helyen volt a ház; előtte a buszmegálló, közelben óvoda, iskola... majdhogynem tökéletes. Aztán végül főleg azért lett mégse vásárlás és költözés, mert a tetőtér beépítése olyan összegbe került volna, ami több éves kölcsön visszafizetése mellett nem vállalható. Leghamarabb 4 év múlva kezdhetnénk a beépítést, addig viszont ugyanúgy szűkösen lennénk, mint most... pedig nagy szükségünk lenne már egy nagyobb, több szobás fészekre. 

Keresgélünk hát tovább... összességében jó nap volt és nem volt senki csalódott, hiszen együtt volt a család... és este a Balatonon aludtunk, másnap pedig még egy kis fürdésre is adódott lehetőség hazamenetel előtt. 

Ha eljön a mi időnk és a mi helyünk, a mi új házikónk, úgyis elköltözünk... Isten tudja, merre vezet majd az utunk, ha menni kell, de egyelőre még rejtve van előttünk. Várunk türelmesen. Addig pedig tesszük a dolgunkat itt.