Néhányan azt gondoltuk/gondolták, hogy nem lesz elég az idő, hogy minden elkészüljön az iskolában a tanévkezdésre. Tény, hogy hosszú volt a nyár, de tennivaló is akadt bőven... egy új osztályterem, egy új tanári és egy új átjáró készült; közben költözött az igazgatói, a fejlesztő és az informatika terem, valamint az emeleti lakás is elkészült a három szobával, nappalival, konyhával, fürdőszobával.

Sok munka volt, de megérte; minden elkészült, és emellé jött végig az a tudat, érzés is, hogy nem felesleges a munkálkodás, az átalakítás, hiszen Istennek kedves ez a misszió, ez a szolgálat, és gazdagon meg is áldja. Jó azt látni, érezni, hogy szükség van az iskolára; szükség van arra, hogy ezek a gyerekek az evangéliumot hallják és Istennel kapcsolatba kerüljenek. Jó látni és átélni, ahogyan halad előre a munka, a misszió (néha lassabb, néha gyorsabb sebességgel); hogy szükség van az iskolában újabb helyekre, termekre, mert szükség van magára az iskolára is. Isten munkálkodik itt közöttünk, és jó ezt megtapasztalni, érezni nap mint nap... hogy Neki kedves az itteni munka, és gazdagon meg is áldja. És öröm Istenért, ilyen helyen, ilyen közösségben dolgozni!

Persze nehézségek, gondok mindig és mindenütt vannak, így itt is. De nem ezekre kell tekinteni, hanem egyedül Istenre... Ő az, aki meg tudja oldani ezeket, át tud segíteni az akadályokon; Ő az, aki erőt tud adni ehhez. Hisszük és érezzük, hogy Neki gondja van reánk, hogy nem kell hiányt szenvednünk semmiben, mert Ő itt van közöttünk... nem vagyunk egyedül, mert Istennel járunk, és soha nem maradunk magunkra.

Sokszor nekem is gondjaim vannak a munkával, annak mennyiségével, vagy éppen nem szívesen teszem a dolgomat, mert fáradt vagyok, vagy nincs kedvem semmihez, vagy éppen a saját dolgaimat csinálnám inkább. Ezek emberi dolgok... de Isten tud új erőt adni, Ő tud megújítani... ha kérem. Így futhatunk, és csak így nem lankadunk el... a szolgálatban, az életben, a hétköznapokban. Sok volt a munka, időnként arra sem volt idő, hogy leüljünk ide egy kicsit, de azt hiszem nem az a lényeg, hogy az ember mennyit dolgozik, hanem az, hogy miért és milyen szívvel teszi. És jó volt ezt tudva, érezve így munkálkodni ezen a nyáron, részt venni az átalakításban, ide szánni magam - mert tudom, hogy Istenért cselekszem, és tettem mindazt, ami a hátam mögött van. 

Csodálatos dolog azt látni, hogy végül minden elkészült időre. Fantasztikus volt részt venni ebben a nagy munkában és látni, Isten hogyan munkálkodott itt az elmúlt időszakban is. Hogyan adott erőt, energiát, lelkesedést mindnyájunknak a feladatok elvégzésére; hogyan küldött hozzánk segítőket, munkásokat, akik félretették az otthoni, hétköznapi dolgaikat, és eljöttek hozzánk, hogy velünk lehessenek és segítsenek. Hogyan adott mindig egy kis időt, hogy átlássuk, mi van még hátra, és ki miben tud részt vállalni. 

Szombaton volt a tanévnyitó, kedden pedig hivatalosan is elkezdődik az új tanév. És Isten ebben sem feledkezett meg rólunk: minden pedagógusi állást betöltöttek, minden osztálynak van osztályfőnöke és az egyéb iskolai pozíciók is el vannak foglalva. Tehát ilyen tekintetben készen vagyunk, jöhetnek a gyerekek... mi felkészültünk. És ők?

Különböző műszaki problémák miatt nem tudjuk közzétenni a zempléni képeket, de amint sikerül rendbehozni a technikát, pótoljuk az elmaradást.