Szeretni és segíteni

Mostanában ez a két szó van a szívemen és jár a fejemben folyamatosan: szeretni és segíteni...

A nyári gyerektábor néhány napja alatt több gyerkőcöt is sikerült megszeretnem, és jó kapcsolatot kialakítani velük (egyiküknél korábban erősen rágódtunk azon - és sokat imádkoztunk -, hogy Isten vajon mit akar mondani, üzenni a számunkra általa; vajon azt-e, hogy örökbe fogadjuk. Végül azt hisszük, hogy nem ez volt a cél, az üzenet, sokkal inkább az, hogy imáinkkal támogassuk és mellette legyünk távolról). Ezek a gyerekek hozzánk járnak imaházba, és esetenként én hozom - viszem őket... jó érzés vasárnaponként találkozni, együtt örülni, bohóckodni, és jó érzés, hogy ezzel lehet szolgálatom Isten felé a közösségben is. Hogy nem csak vagyok és járok, hanem van valami feladatom...

Sokszor ellátogattam már hozzájuk, játszottunk, beszélgettem a szülőkkel és egyre inkább lehetőségem nyílik arra, hogy belelássak az életükbe. Amit tudni adok nekik, az a szeretetem... emellett pedig folyton azon gondolkodok, hogyan, mivel segíthetnék nekik... Isten erre indít, és hiszem, hogy nem véletlenül alakulnak ezek a dolgok, ezek a kapcsolatok. Szeretnék mindenben segíteni, amiben csak tudok... és nem megvonni a szeretetemet tőlük.

Nem lehet leírni, mennyire jó, amikor érezhetem, hogy minden tekintetben a helyemen vagyok, minden területen van valami feladatom, szolgálatom Isten felé... és ezek is erősítik bennem folyamatosan, hogy a helyemen vagyok, ott, ahova Isten küldött, és ahol Ő szeretne látni, ahol feladatom van. És nem láthatom, tudhatom, Isten mire szeretne felhasználni, de boldoggá tesz, hogy részese lehetek a tervének...

A szeretet a Biblia legfontosabb parancsolata: hogy szeressük egymást. És örülök, hogy ezt gyakorolhatom; hogy nem csak a házasságban, a nagy családban törekedhetek erre, hanem a gyerekekkel kapcsolatban is! Tudom, hogy nem véletlen ez az egész, nem maguktól alakulnak a dolgok, hanem Isten készíti az utat. Örülök, hogy hatással lehetek ezeknek a gyermekeknek az életére, hogy boldog pillanatokkal tudom megajándékozni őket, és a kedvükben járhatok... és általuk a szülőkkel is jó kapcsolatom lehet. Boldogsággal tölt el, hogy végezhetem ezt a munkát... Istenért... próbálhatok segíteni nekik úgy, ahogyan tudok, és ez jár a fejemben.

Néhány évvel korábban, megtérésem előtt mindezt nem gondoltam volna. Hogy az fog foglalkoztatni, hogyan segíthetnék bárkinek is; hogy mennyire fontos és mennyire boldoggá tesz, hogy tovább adhatom a szeretetemet... de most már így élek, és így vagyok boldog ember!