Sokan felteszik magukban a kérdést, hogy vajon miért élünk, mi értelme van földi létünknek, és legfőképpen mi lesz velünk, ha meghalunk...? Sajnos sokan nem tudnak ezekre a kérdésekre válaszolni; vagy céltalan az életük, vagy olyan célokat tűznek ki maguk elé, amik pont a halál utáni történésekre nem adnak választ. A végeredmény pedig ugyanaz: élni ameddig lehet, utána pedig mindennek vége... hiába a sok harc, küzdelem, elért cél.

Mielőtt megismertem Jézust, én is úgy éltem, hogy fogalmam sem volt az életről. Nem tudtam, miért élek, mi értelme van, mit kell csinálnom... nem voltak céljaim sem, egyik napról a másikra éldegéltem. Eljártam az iskolába, ami nem is érdekelt, és nem is láttam értelmét. Rengeteg időt töltöttem el azzal, hogy csak úgy voltam, nem csináltam semmit, vagy magányosan mászkáltam az országban. Nyaranta sokszor felszálltam az első vonatra, és csak mentem cél nélkül.... aludtam, ahol tudtam, ettem, amit lehetett. Nem érdekelt senki és semmi, néha több hétig kóboroltam így az országban.

Akkor hallottam Jézusról először, amikor Annával kezdett komolyabbra fordulni a kapcsolatunk, 2003 őszén. Akkor kiváncsiságból beleolvasgattam a Bibliába, olvastam Jézusról, az életéről, és az értem hozott áldozatáról, a keresztfáról. Hogy Ő meghalt helyettem, a bűneimért, és általa örök életem lehet... az örök élet nem fogott meg akkor, de az áldozatvállalás elgondolkodtatott. Ekkor kezdett el megváltozni az életem, amit mások azzal azonosítottak, hogy "megkomolyodtam"... ekkor kezdtem elhagyni az életemből olyan dolgokat, bűnöket, amik megakadályoztak abban, hogy kiegyensúlyozott életet éljek. Kezdtem komolyabban venni az életet, gondolkodni azon, hogy van értelme, és éreztem, hogy felelősségem van - legalább Anna iránt. 

Semmi nem megy egyik pillanatról a másikra, főleg egy nagy változás nem. Mindenhez sok idő kell... volt, hogy visszaestem a régi bűnökbe olykor - olykor, és újra elbuktam. Ilyenkor martam magam, hogy mégsem vagyok képes megváltozni, és minden úgy fog maradni, ahogy előtte. Bizonytalan voltam Istennel kapcsolatban is...

Két és fél évig küszködtem, harcoltam magammal. Néha "jó" voltam; tudtam úgy élni a mindennapjaimat, hogy elégedett voltam és ellenálltam a kísértéseknek, amik mindig vissza akartak húzni. Néha viszont "rossz" voltam: elbuktam, újra elkövettem a régi helytelen kis dolgaimat, és több napig rágtam magam.

Két dolgot nem tudtam még ekkor: az egyik, hogy ha az ember meg akar változni (jó irányba), akkor a rossz, a Sátán még jobban fogja támadni és kísérteni, mint annak előtte - talán ezért is estem vissza sokszor, mert még nagyobb volt a kísértés. ["Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél." - Lukács evangéliuma 11. rész, 24 - 26. vers]. A másik pedig, hogy ameddig nem adom át az életemet Jézusnak, nem bízom Rá az életemet, addig csak a saját erőmből próbálok megváltozni, ami pusztán emberi erőlködés. Csak Jézus által, az Ő segítségével tudok megújulni...

2006. augusztusában fogadtam be Jézust a szívembe, az életembe; kértem, hogy változtassa meg az életemet... Neki köszönhetem azt, aki vagyok. Azóta változik igazán az életem - tudom, hogy feladatom van: Istent szolgálni. Ez adja meg az életem értelmét: Neki élni. Ő megmutatja, mit kell tennem, és én követem Őt... rávilágít a feladataimra, a szolgálataimra, és hogy mit kell cselekednem. Az élet minden területén formál; javulhatok, gyógyulhatok, és új életem lehet - már itt a földön...

A halál minden ember életében bekövetkezik egyszer. Nem tudjuk kikerülni, hiába a sok pénz, a hírnév, a kezünkben lévő hatalom. Nem tudjuk megváltani magunkat. Onnantól pedig csak két út vezet: vagy a pokolba, ahol a Sátán és a mocsok, a szenvedés, a gyötrődés vár ránk, vagy a mennybe, ahol Jézus szeretettel vár bennünket, ahol mindig Vele lehetünk, és a szeretet, a békesség, a boldogság uralkodik... 

Jézus eljött a világba, és utat mutatott nekünk. Megmutatta az egyetlen, járható utat földi létünkre vonatkoztatva, mert itt dől el, merre megyünk tovább halálunk után... a döntés a mi kezünkben van. Még senkinek sem késő dönteni... 

Jézus mondja: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." - Jelenések könyve 3. fejezet, 20. vers. Jézus mindenkit szeret, éppen ezért Ő mindenkihez szól. A kérdés az, hogy ha találkozunk Vele, ha halljuk az Ő hangját (hallunk vagy olvasunk Róla), megállunk-e, figyelünk Rá, befogadjuk-e Őt az életünkbe, vagy pedig megyünk tovább a magunk útján, nem törődve Vele... Ő nem erőszakoskodik, de a lehetőség minden ember számára adott, hogy találkozzon Vele és döntsön.

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják." - Máté evangéliuma 6. fejezet, 20-21. vers. Ne a pénz, a gazdagság, a hírnév legyen az életünk célja, hanem Jézus követése, Vele együtt a Lélek gyümölcsei: "...szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség." - Galatabeliekhez írt levél 5. fejezet, 22. vers.

"Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt." - Máté evangéliuma 7. fejezet, 13-14. vers. A világ csábít a rengeteg kis dolgaival ("A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek." - Galatabeliekhez írt levél 5. fejezet, 19-21. vers), de a pokolba visz ez az út... azonban ha Jézussal járunk, Ő az életünk ura és Őt követjük, akkor a menny és az örök élet vár ránk.

Végezetül pedig egy ezzel kapcsolatos film, melyet itt lehet megtekinteni.