Orfűn jártunk

Anyum jóvoltából Andris elment nyaralni négy napra, mi pedig követtük őket Orfűre...

Igyekszem nem túl negatív lenni, az viszont tény, hogy az időjárás nem nekünk kedvezett (csakúgy, mint Balatonon...). Első két napon szakadt az eső, ki se mozdultunk a lakásból, de legalább rengeteget aludtunk és kipihentük magunkat. Harmadik napon még hűvös volt, de már mászkálgattunk, a hazajövetel napján pedig kánikula kísért bennünket. Mivel nem vagyunk annyira strandosok, nem zavart különösebben a dolog, amikor lehetett, mentünk kirándulni mindenfelé, ahhoz pedig a hűvös jobb, mint a nyári forróság.

Második napon a közeli Balázs - kilátót néztük meg. Nagy nehezen felcaplattunk, csak sejtés alapján indultunk el hol egyik, hol másik erdei úton, végül megtaláltuk a célt. Míg mentünk, nem sokat láttunk a tájból, de nem baj, a kilátó kárpótol... hmmm. A kilátó felújítás miatt zárva. Jöttünk is el gyorsan.

Harmadik, az egészen száraz napon autóval néztünk szét a környéken. A szabadstrand nagyjából rendben volt, de a fizetős, ami a hűvös miatt ingyenes volt (persze, rajtunk kívül nem volt ott senki), végképp. Bár a strandok nem nekünk valók, azt hiszem... utána megnéztük a Malom - múzeumot, hétfő lévén zárva. Megkerestük a közelben lévő két barlangot is; egyikbe sem lehet bemászni, mert az elsőből víz folyik, a másodikat (Jószerencsét aknabarlang) meg se találtuk. Ezek után átmentünk Gyűrűfűre megnézni az ökofalut, ahol állítólag öt család él, nem használnak áramot, lovaskocsival járnak, és hasonlók. Nagy nehezen végigküzdöttük a lejtős - emelkedős kövesutat, az első háznál megálltunk. Áramfogyasztás igenis van, több üzemanyagfogyasztó járművet is láttunk (traktort is, úgyhogy nem mind a pihenőké volt), műanyag tárgyak mindenfelé... kiírás, hogy az áramot a föld alatt vezetik, hogy ne rombolják a táj képét. Közben lenn a völgyben ott fut a nagyfeszültség szépen kihúzva... nem erre számítottunk, körbenéztünk, aztán visszafordultunk. Összefoglalhatom, hogy a "kötelező" látnivalók nem elégítettek ki (s akkor itt megjegyzem, hogy a panziótól 200 méterre lévő nagystrand sem üzemelt, minden fel volt túrva építkezés miatt, mert aquaparkot csinálnak). Mondtam Annának, hogy holnap végre elmegyek megkeresem a viaduktot és az alagutat Abaligeten, az legalább megvan, és nagyjából tudom is, hogy hol (régi vasúti nyomvonal ilyen - olan formában megmaradt műtárgyai).

Negyedik nap, kezdett jó idő lenni. Délelőtt megnéztük Abaligeten a cseppkőbarlangot, azt nem bántuk meg, valóban nagyon szép és megfizethető. A lehetőségekhez képest ki van építve kis járdákkal, korlátokkal, és majdnem végig egy kis patak mellett lehet előrehaladni. Utána megnéztük a Denevérmúzeumot, ami nekem valamennyire semleges volt a témáját illetően, de egyébként nem rossz a kiállítási anyag. Délután pedig (végre!) el tudtam menni kirándulni a viaduktot és az alagutat megnézni. Erre vártam egész végig, hogy mikor lesz jó idő hozzá... nem tudom hány órát bolyongtam az erdőben, úttalan utakon, kétméteres gyomok, csalánok között, hogy megtaláljak mindent, ami engem érdekel, de végül sikerült, meglett minden... 

Hazafelé már igazi kánikula volt, Dunaújváros előtt nem sokkal megálltunk pihenni a Duna partján, Andris élvezte leginkább. Most már elmondhatja, hogy Balaton után a Dunában is volt... igaz csak combközépig, de hát ne legyen nagyravágyó...

Jó volt egy kicsit kimozdulni a megszokott környezetből, a lapos Alföldről az ország másik felébe, itthagyva minden munkahelyi dolgot és egy kicsit kikapcsolni, jó messzire menni... annak ellenére, hogy nem volt teljesen rendben az idő és sok mindent meg sem tudtunk nézni (illetve meg tudtunk, csak éppen nem volt kielégítő), nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük Anyu!